Szerző: Kecskés Bálint 

Egyetlen esztendő alatt a világban mintegy 2 milliárd tonna települési hulladék keletkezik, ami megegyezik 20 ezer anyahajó súlyával. Talán még szemléletesebb példa, hogy  

ezzel a mennyiségű szeméttel a Balaton medrét egységesen 6,5 méter mélyen lennénk képesek megtölteni. 

Ez a mennyiség ráadásul évről-évre addig növekszik, míg 2050-re eléri az évi 3,4 milliárd tonnát. E növekedés ráadásul – az adott időperiódusra vetítve – mintegy a duplája a lakosságszám várható emelkedésének.Amíg az alacsony és közepes jövedelmű országok 40, addig a magas jövedelműek 19 százalékkal emelik a hulladéktermelésüket.  

A világ államai különbözőképpen kezelik a hulladékgazdálkodást, melyből kiemelkedő az Európai Unió, azon belül is az éllovasok közé tartozik az osztrák főváros, Bécs teljesítménye. Hogy néz ki a magyar hulladékgazdálkodás és mik a különbségek a két főváros között?  

Hulladékgazdálkodási koncepció az unióban 

A témában Zarándy Tamást, a Quirtas Zrt. energetikai szakértőjét kérdeztük, aki szerint a hulladéktermelés mennyiségét a lakosság száma, valamint az életszínvonalból eredő fogyasztás nagysága határozza meg. Miközben a hulladékkibocsátás jelentősen növekszik, a szabályozás egyre szigorúbbá válik. Az EU 2018-ban fogalmazta meg ennek apropóján a Körforgásos Gazdasági Csomagot, amely 2035-re 10 százalékban határozza meg a lerakás maximális arányát 65 százalékos újrahasznosítás-hatékonysági érték mellett.  

A szakértő szerint az Európai Unió körkörös gazdaság koncepciójának eredeti célja a fenntartható fejlődés, és mindezt a termékek életciklusának jelentős növelésével szeretné elérni. Ezáltal lehetővé válik a minél kisebb új anyag- és energiaráfordítás, valamint az ezzel járó fajlagos karbonlábnyom növekedésének korlátozása.  

A települési hulladék kezelése tekintetében az EU egyes tagállamai közötti különbségek jelentősek, ugyanakkor ahhoz, hogy a körkörös gazdasági program valóban fenntartható legyen, a fokozatosság és a realitás talajáról észszerű építkezni. Az egyik fő probléma az anyagáramok esetében a válogatásból és gyártásból származó veszteségben keresendő, ami elérheti az 50 százalékot is. A kapacitáshiányok miatt a begyűjtött anyagmennyiség jelentős részét Ázsiába exportálták, azonban ott az utóbbi években számos állam bezárta a kapuit az európai szelektív hulladékáramok előtt.  

Magyarországi hulladékgazdálkodási folyamatok 

A hazai hulladékgazdálkodás az elmúlt 30 évben turbulens módon fejlődött. A 2000-es évek közepéig több mint 2000 különböző méretű hulladéklerakó üzemelt, amelynek nagy része 2009-re bezárt, mivel azoknak nem volt meg a megfelelő műszaki védelmük. A fejlődés jelentős volt, ám a gazdasági fenntarthatóság nem minden esetben volt fő szempont.  

Zarándy Tamás kiemelte, hogy bár a települési hulladékáramokra vonatkozik a legtöbb hazai és uniós iránymutatás, ugyanakkor nagyon sok anomália is jelen van. Az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR), valamint a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV Zrt.) adatai merőben más képet mutatnak. Szakmai álláspont alapján az adatok utóbbinál tűnnek valósághűbbnek, míg előbbi egy elavult rendszer eredménye, számos esetben adatduplikációkkal. Magyarország európai uniós adatközlése mégis az OKIR-ra épül, így a valóságtól elrugaszkodott adatokat közöl.  

A települési hulladék mennyisége kezelési módok alapján az NHKV Zrt. és az OKIR adatai szerint 2021-ben (tonna) 

Forrás: OKIR és NHKV Zrt. adatszolgáltatás 

Budapest és Bécs hulladékkihozatali arányainak összehasonlítása 

Míg Bécsben a hulladéklerakás jelenleg 5 százalékon áll, addig Budapesten és annak környékén ez a szám ennek a hatszorosát is meghaladja.  

Az anyagában hasznosítható hulladék visszagyűjtési aránya az osztrák fővárosban szintén jóval magasabb, több mint a budapesti kétszerese. A fővárosi hulladékáramban még biztosan van tehát tartalék, köztük a papírt érintő jelentős fejlődési potenciállal.  

Ennek idegenanyag-tartalma mindössze 10-15 százalék, vagyis nagy arányban lehet újrahasznosítani, és a jelenlegi 31 ezer tonnás éves begyűjtött mennyiséget a kétszeresére lehetne emelni. A papírhoz hasonló fejlődési lehetősége előtt áll a zöldhulladék, azonban itt a felvevőpiac hiányával van a gond. A magyar agrárium lényegében nem tart igényt a komposztra – ellentétben a bécsi gyakorlattal –, így a fővárosi begyűjtött komposzt harmada az égetőbe kerül, a maradékot pedig rekultivációs takarásra használják fel.  

Budapesten a csomagolási hulladék a duplája a bécsinek (itt 11 ezer tonna). Az energetikai szakértő szerint ennek az az oka, hogy  

Ausztriában csak a legköltséghatékonyabban újrahasznosítható csomagolóanyagokat gyűjtik be, míg itthon az olyanok is bekerülnek, amelyek idegenanyag-tartalma meghaladja az 50 százalékot, vagyis anyagában hasznosíthatatlan. 

„Idehaza 2024-től vezetik be a visszaváltási rendszert – a műanyag palackokra és fémdobozokra –, ami javítani fogja a visszaforgatási arányokat, emellett az ezenfelüli csomagolóanyag hasznosítási arány csökken” – mondta Zarándy Tamás.  

Az üveghulladék esetében a bécsi begyűjtés mértéke szintén hatszorosa a budapestinek. A bevezetendő visszaváltási rendszer jelentősen megemeli majd a begyűjtési és hasznosítási arányt. Ebből fakadóan  

az üveghulladék hasznosítási potenciálja jónak mondható, Magyarországon elegendő válogatási és előkészítési kapacitás található.  

Ugyanakkor rossz hír, hogy az egyetlen hazai újrahasznosítési kapacitás – az orosházi üveggyár – a magas energiaköltségek miatt bezárt. 

Hasznosítás módja	Budapest és agglomeráció	Bécs
Energetikai hasznosítás	55%	60%
Elkülönítetten gyűjtés (műanyag, fém, papír, bio)	14%	35
Lerakás	31%	5%
Összesen	100 %	100 %

Hulladékkezelés – energetikai kontextus 

Amíg Ausztria egészében a bécsi adatokhoz hasonló eredmények vannak, addig bár Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés országos szinten hasonló képet mutat a budapestihez, a hulladéklerakás aránya már kétszerese a fővárosénak. Az energetikai szakember szerint ennek egyik legfőbb oka, hogy míg  

„Ausztriában a három bécsi mellett további kilenc égető van, addig Magyarországon a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű az egyetlen.”  

A szelektív gyűjtés növelésével a visszaforgathatóságot tudjuk emelni, a további égetők létesítésével pedig az import-energiahordozóktól történő függőséget lehetne csökkenteni. Igaz, nem sokkal.  

„A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű 2022-ben mintegy 420 ezer tonna közösségi hulladékot égetett el, amivel 13 ezer lakás fűtéséhez elegendő gőzt és 45 ezer lakás éves villamosenergia-mennyiségét állította elő.” 

Ezzel az erőmű távhőtermelése 32 millió köbméter földgáz felhasználását takarította meg az ország számára a 2021-es 11,06 milliárd köbméter felhasznált földgázból. Ezzel csupán a magyar éves földgázfelhasználás 0,29 százalékát spórolta meg. 

Forrás: https://www.cewep.eu/municipal-waste-treatment-2019/ 

Magyarország jelenleg hulladéktermelésének 51 százaléka kerül lerakásra, 14 százalékát hasznosítja újra energiaként és 32 százaléka kerül egyéb újrahasznosításra vagy komposztálásra. Átlagosan egy magyar ember 403 kg hulladékot termel egy évben. Ezt felszorozva a lakosság számával megkapjuk, hogy hazánk lakossági hulladéktermelése (vagy pontosabban: települési hulladéka) 3 868 800 000 kg/év. (Fontos megjegyezni, hogy az Európai Unióban a települési hulladék csupán 27 százalékát jelenti a teljes hulladéktermelésnek, hiszen például az ipar és a mezőgazdaság is sok hulladékot termel, de az a kommunális gyűjtéstől és lerakástól-hasznosítástól független.) Amennyiben ennek a 60 százaléka energia-újrahasznosításra kerülne, úgy az éves szinten már 177 millió köbméter földgáz felhasználását lenne képes egy ilyen rendszer megtakarítani – ammenyiben az a fővárosi üzemmel megegyező tulajdonságú létesítményben történne –, igaz, ez még mindig csak az ország jelenlegi gázfelhasználásának valamivel kevesebb mint 1,5 százalékát váltaná ki. 

Nem a hulladékégetés fogja tehát kiváltani Magyarország gázimportját, de mégis higiénikusnak mondható az égetési eljárás azzal, hogy az éves szén-dioxid-kibocsátást 62 ezer tonnával csökkentette és körülbelül 104 tonna egyéb légszennyező anyag kibocsátását akadályozta meg. 

A hazai infrastruktúra elmaradottnak tekinthető a többi európai ország fejlesztésével összehasonlítva. A lengyelek az elmúlt 13 évben kilenc energetikai hulladékhasznosító üzemet építettek, Csehország pedig a meglévő négy mellé kíván továbbiakat létesíteni, hogy a jelenlegi 780 ezer tonna/évet 1,3 millió tonna/évre tudják fejleszteni.  

„Magyarországon jelenleg átlagban 380 ezer tonna/év a kapacitás, ehhez jön hozzá a Mol-Mohu tervezett 300 ezer tonna/éves kapacitása”  

Ez azonban még mindig messze elmarad attól, hogy 2045-re itthon legalább 1-1,5 millió tonna/év energetikai kapacitásra lenne szükség az elmúlt évek szakmai tanulmányai alapján a nemzeti függetlenség biztosításához – zárta gondolatait a szakértő.

Magyarország hulladékgazdálkodási és körkörös gazdasági szerepe Európában és a régióban

2023. július 1-jén Magyarországon elindult egy új hulladékgazdálkodási és körkörös gazdasági koncessziós rendszer, amely hosszú távon fenntartható megoldásokat kínál, de a nemzeti hulladékszakpolitika továbbra is fontos marad. A rendszer sikeréhez elengedhetetlen az ágazat különböző szegmensei közötti hatékony koordináció és hangsúlyt kell fektetni a koncessziós rendszeren kívüli hulladékgazdálkodási végpontokra is. Az országos hulladékgazdálkodási rendszer sikere egy integrált, szinergikus megközelítést igényel, ahol az önkormányzatok főként üzemeltetési feladatokra összpontosítanak, és a körkörös gazdasági célok megvalósításában reális elvárásokat kell támasztani. A hulladékgazdálkodásban közép- és hosszú távú tervek szükségesek, különös tekintettel a hazai hulladéklerakók kapacitásának problémáira és a fenntartható anyaghasznosításra. A hulladékgazdálkodás jövője komplex tervezést igényel, amely figyelembe veszi az anyaghasznosítás gazdasági és ökológiai aspektusait, valamint az energetikai hasznosítás szerepét a fenntartható működésben.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock