Ahogy a Politico is beszámolt róla, a német és francia lépések, amelyek célja, hogy csökkentsék az energiaköltségeket a saját iparuk számára, aggodalmat váltottak ki az Európai Unió kisebb tagállamaiban. Attól tartanak, hogy nem tudnak majd lépést tartani velük, ez pedig repedéseket okozhat az EU egységes piacán. 

Amikor az Oroszországból érkező gázáramlás hirtelen elapadt, a fennakadás fejtörést okozott sokaknak, akik már hozzászoktak az iparuk versenyképességének megőrzése érdekében a csökkentett árú szállításhoz.  

Most az EU két legnagyobb tagállama a saját kezébe veszi a dolgokat, és mesterségesen mérsékelni akarja az energiaárakat belföldön. 

A bejelentésekre akkor kerül sor, amikor a júniusi uniós választások előtt a blokk versenyképessége egyre inkább reflektorfénybe kerül a magas energiaárak, a környezetbarát technológiákért folytatott globális verseny, a Pekinggel fennálló kereskedelmi feszültségek növekedése és a közelgő amerikai választások tudatában. Ezen túl a tömb az áhított egységes piac átdolgozását fontolgatja, beleértve az állami támogatásokra vonatkozó szabályok esetleges felrúgását is. 

Más uniós országok, amelyeknek nincs elég forrásuk ahhoz, hogy állami pénzeket öntsenek az iparukba, arra figyelmeztetnek, hogy a francia és a német intézkedések az egységes piac – és ezzel együtt a kontinens nemzetközi versenytársakkal szembeni versenyelőnyének – aláásásával fenyegetnek. 

„Az a tendencia, hogy az egyre nagyobb mértékű támogatások torzítják az egyenlő versenyfeltételeket, egyértelműen aggasztó fejlemény, mivel ez az a verseny, ahol a kisebb tagállamoknak nincs esélyük a sikerre” – mondta Timo Tatar, az észt klímavédelmi minisztérium energiaügyi államtitkára. Hozzátette: „Az egyes tagállamok egyoldalú támogatásai egészségtelen versenyt teremtenek az unión belül, miközben a közös erőfeszítéseinknek arra kellene irányulniuk, hogy az egész EU versenyképességét növeljük a világ más gazdaságaival szemben”. 

Ez a kérdés még inkább előtérbe kerül, ahogy közelednek a júniusi választások. 

„Az energia ára minden gazdaság számára nagyon fontos tényező” – mondta Philipp Lausberg, a European Policy Centre agytröszt gazdasági elemzője. Mivel „a vállalkozások a magas energiaárakra panaszkodnak…, az egyik legfontosabb téma a versenyképesség lesz, mert Európa veszít a versenyképességéből” – tette hozzá. 

Az európai villamosenergia-árak rekordszintre emelkedtek, nem sokkal a háborút követően. Bár az EU maximális havi villamosenergia-árai tavaly év végén mintegy felére csökkentek a 2022-es év azonos időszakához képest, az árak még mindig magasak. 

A nagyvállalatok villamosenergia-árai 2019 óta az EU egészében több mint kétszeresére emelkedtek. Erős belföldi nyomás közepette Németország novemberben, az ország három kormánykoalíciós pártja között hónapokig tartó, kínkeserves tárgyalások után, az iparának nyújtott támogatások és adókedvezmények egész sorát jelentette be. A csomag a kormány szerint a gyártók számára a megawattóránként 0,5 euróra – az EU által megengedett minimális szintre – csökkentené az áramadót, és 350 energiaigényes cégnek nyújtana nagyobb támogatást, ami 2028-ig 28 milliárd eurót szabadítana fel. 

Az állami tulajdonú EDF közműszolgáltatóval folytatott nehéz tárgyalások után Párizs új mechanizmust jelentett be, amelynek célja, hogy 2026-tól az atomenergiából előállított villamos energia átlagárát megawattóránként 70 euróra emelje, és amely 15 évre szól. Függetlenül attól, hogy az ipari fogyasztók támaszkodnak-e az atomenergiára – amely a francia villamosenergia-fogyasztás 70 százalékát teszi ki –, a lépés implicit maximális árat határoz meg a jövőbeli áramszerződések számára – mondta Phuc-Vinh Nguyen, a Jacques Delors Intézet munkatársa.  

Bár technikailag nem támogatásról van szó, az intézkedés azt is lehetővé teszi Párizs számára, hogy a hatalmas nukleáris flottából származó bevételeket visszavegye, amikor az áramárak megugranak, és a pénzt újraosztja az iparnak – mondta. 

„A német rendszerhez hasonlóan ez is azt hivatott biztosítani, hogy Franciaország versenyelőnyben legyen a villamosenergia-árak tekintetében” – mondta Nguyen. Egyelőre mindkét intézkedésnek várnia kell a végső jóváhagyásra a parlamentben, azonban a Párizsnál és Berlinnél kisebb költségvetési mozgásterű uniós országok számára már most rémálomnak számítanak. 

A „szélsőséges forgatókönyv” szerintük az, hogy a csökkentett energiaárakból hasznot húzó francia és német cégek nagyobb erőforrásokat halmoznak fel, mint európai versenytársaik, és elkezdik felvásárolni a szomszédos országok riválisait.  

Mások számára a problémát az jelenti, hogy olyan energiatámogatási versenyt indítanak, amelyet nem tudnak megnyerni. „A minisztériumunkban már most is kopogtatnak a cégek, hogy »hol vannak a támogatásaink?«” – mondta egy uniós diplomata. A vállalkozások is aggódnak, hogy lemaradnak.  

„Természetesen aggódnak amiatt, hogy egy bizonyos mennyiségű támogatás hogyan befolyásolja majd a relatív versenyképességüket” – mondta Stefan Sagebro, a Svéd Vállalkozások Szövetségének (Confederation of Swedish Enterprise) ipari csoport versenyjogi igazgatója, hozzátéve, hogy „egyes vállalatok … csalódottak a jelenlegi svéd kormány miatt, mivel az nem sok pozitív ipari reformot terjesztett elő”. 

Az energetikai programok „egyik napról a másikra” Párizst és Berlint is vonzóbbá teszik a külföldi befektetések számára, mint szomszédjaikat.  

Különösen azok a közép- és kelet-európai országok járnának rosszul, amelyek még mindig nagymértékben függnek az ipartól, például Csehország, de Magyarország is, amelyek alkatrészeket gyártanak a német autóipar számára. 

Párizs és Berlin egyaránt ragaszkodik ahhoz, hogy a szabályok szerint játsszanak. „Ellentétben azzal, amiért Franciaországot kritizálhatták volna, ha valami rejtett tervünk lett volna arra, hogy masszív villamosenergia-támogatásokat vezessünk be – de nem ezt tesszük” – mondta Agnès Pannier-Runacher francia energiaügyi miniszter. 

„Az EDF-fel kötött megállapodás célja, hogy elsősorban piaci alapú mechanizmusokra támaszkodjon, amelyek nem minősülnek állami támogatásnak” – mondta, hozzátéve, hogy Párizs olcsó és bőséges villamos energiája „a francia emberek és Európa számára is előnyös”. „Látjuk más országok aggodalmait” – mondta Sven Giegold, a német gazdasági minisztérium államtitkára, de „minden, amit teszünk, az EU Bizottsága által végzett állami támogatási ellenőrzés égisze alatt történik, és ez nagyon is legitim”. 

A Bruegel szerint Franciaország és Németország teszi ki az uniós országok által 2021 vége óta az energiaárak enyhítésére fordított összes kiadás 46 százalékát – még ha nem is költötték el az összeset. Olaszország, Franciaország és Németország az emelkedő energiaárak kezelésére fordított összes kiadás közel 70 százalékát tette ki 2022-ben, míg a GDP-hez viszonyítva Görögországban volt a legmagasabb a kiadások aránya. 

Az emelkedő energiaárak kezelésére szánt támogatások országonként 2022-ben, euróban és a GDP arányában. 

Párizs és Berlin számára azonban az energetikai intézkedések bevezetése még fontosabbá vált, mivel az a céljuk, hogy életben tartsák iparukat és új tiszta technológiai beruházásokat vonzzanak a Kínával és az Egyesült Államokkal folytatott éles versenyben,  

amely már 2022-ben bemutatta 369 milliárd dolláros gigaméretű éghajlati támogatási csomagját, az Inflation Reduction Actet. 

„Látjuk, hogy Kína és az USA … támogatja a jövőbeli beruházásait, és nem lehetünk naivak – mondta Giegold. – Nem engedhetjük meg magunknak tovább, hogy ezek a döntések évekig tartsanak, mert míg Kínának új innovációs ciklusa van, mi még mindig az EU Bizottság jóváhagyására várunk”. A probléma az, hogy az intézkedések az egységes piacot is megviselhetik. 

„Jobban szerettük volna, ha az ilyen típusú támogatásokat horizontálisan szabályoznák az uniós jogszabályok” – mondta a Bizottság egyik magas rangú tisztviselője, utalva a blokk villamosenergia-piacának tavaly év végi reformjára. Az uniós végrehajtó testület egységes megközelítést szeretett volna meghatározni arra vonatkozóan, hogy a fővárosok hogyan használhatják fel a közpénzeket az új zöldenergia-beruházásokra, hogy az minden uniós állam számára egyformán előnyös legyen. A Franciaország és Németország között hónapokig tartó viszály azonban egy homályosabb kompromisszummal zárult, amely egyes esetekben lehetővé teszi az egyedi megközelítést és az új állami támogatások ellenőrzését.  

A blokk kisebb országai számára „az egységes piac az egyetlen eszköz, amellyel rendelkeznek” – tette hozzá a tisztviselő. 

Borítókép: Shutterstock