A Világgazdasági Fórum a davosi ülése előtt az idén is, immár 19. alkalommal kiadta az éves globális kockázati jelentését, amely felsorolja a legsürgetőbb kihívásokat. Már tavaly egy olyan világra figyelmeztettek, amelyben a növekedés nem fog egykönnyen visszatérni a korábban megszokott mederbe. Az idei jelentésben a gyorsuló technológiai változásokra és a gazdasági bizonytalanságra mutatnak rá, amit tovább bonyolít két válság: az éghajlati és a konfliktusok. 

A Világgazdasági Fórum által frissen kiadott éves Globális kockázati jelentés 2, illetve 10 éves távon is elemzi a széles körű kockázatokat. A mögöttes geopolitikai feszültségek és a több régióban kirobbanó ellenségeskedések hozzájárulnak egy instabil globális rendhez, amelyet polarizálódó narratívák, erodáló bizalom és bizonytalanság jellemez. Ráadásul az országok jó része küzd a rekordokat döntő szélsőséges időjárás hatásaival is.   

A tartósan megemelkedett infláció közben nyomást helyezett a megélhetési költségekre, ennek hatására elszaporodtak a csüggedtséget sugalló szalagcímek, a status quo megbomlása miatti frusztráció pedig egyre jobban érezhető. Ez együttesen tág teret hagy a félretájékoztatás elterjedésének az elmúlt időkben politikailag és gazdaságilag is meggyengült társadalmakban – vélik a jelentés készítői.A jelentés megállapítja azt is, hogy ezeket a nemzetek közötti kockázatokat nehezebb lesz kezelni, ahogyan a globális együttműködés egyre erodálódik.  

A jelentésben részt vevő válaszadók (közel 1500 globális vezető) kétharmada azt jósolta, hogy a következő 10 évben a többpólusú világrend dominál.  

A beszámoló mérlegeli ennek a széttagolt világnak a következményeit is, ahol a globális kockázatokra való felkészültség egyre nehezebb, amit akadályoz a konszenzus és az együttműködés hiánya. Ugyanakkor az anyag nem ír le egy vagy két kizárólagos végkifejletet, mivel a következő évtizedben különféle jövőképek sokasága képzelhető el, ami teret enged a reménynek is.  

2024: fordulópont a globális kockázatokban 

A jelentés első részében azokat a kockázatokat elemzik, amelyek 2026-ig valószínűleg egyre növekvő szereppel bírnak majd. A Covid–19-világjárvány és az orosz–ukrán háború, főként gazdasági és geopolitikai következményei jelentős repedéseket tártak fel világszerte a legtöbb társadalomban, a jelentés szerint azonban a globális rendszer eddig meglepően rugalmasnak bizonyult.  

A széles körben várt recesszió tavaly nem érkezett meg, és a pénzügyi turbulencia gyorsan lecsillapodott, bár a gazdasági kilátások továbbra is bizonytalanok.   

A politikai viszályok és az erőszakos konfliktusok Nigertől és Szudántól Gázáig és Izraelig néhány esetben világszerte felkeltették a lakosság figyelmét és félelmét, míg más esetekben kevesebb figyelmet kaptak. Ezek a fejlemények eddig szerencsére még nem vezettek tágabb regionális konfliktusokhoz sem, azaz nem jártak olyan globálisan destabilizáló következményekkel, mint amilyeneket az ukrajnai háború kezdeti kitörésénél vagy a Covid–19-világjárványnál tapasztaltunk. Ám a hosszú távú kilátások további sokkokat okozhatnak. A jelentésben – a 2023 szeptemberében végzett felmérés szerint – a válaszadók többsége (54 százalék) némi instabilitásra és a globális katasztrófák mérsékelt kockázatára számít, és csak 16 százalékuk reménykedik stabil vagy nyugodt jövőben a következő két évre előre tekintve.  

A kilátások a 10 éves távon jóval pesszimistábbak, a válaszadók 63 százaléka számít viharos vagy turbulenciákkal terhelt időszakra.  

Az egyéves időtartamra vonatkozóan a válaszadókat arra kérték, hogy válasszanak ki legfeljebb öt olyan kockázatot, amely szerintük 2024-ben a legvalószínűbb, hogy globális szinten jelentős válságot idéz elő. Tavaly az északi féltekén a történelem legmelegebb nyara után

a válaszadók kétharmada a szélsőséges időjárást (66 százalék) választotta az idei év legnagyobb kockázatnak.  

A második és harmadik helyen a mesterséges intelligencia által generált félretájékoztatás és dezinformáció (53 százalék), valamint a társadalmi és/vagy politikai polarizáció (46 százalék) következik. Sok ország még mindig küzd azért, hogy visszatérjen a Covid előtti fejlettséghez, és mindez polarizálja a közösségeket, a társadalmakat és az országokat. 

Továbbra is a fő aggodalom a megélhetési költségek válsága (42 százalék, és leginkább a fiatalabb korcsoportoknál jellemző), valamint a kibertámadások (39 százalék). 

Bár az energia- és élelmiszerválság a tavalyi év legnagyobb kockázatai közé tartozott, az idén a válaszadók kevesebb mint egyötöde választotta a megszakadt élelmiszer-ellátási láncokat (18 százalék) vagy a megszakadt energiaellátási láncokat (14 százalék) a 2024-es év fő kockázataként.  

Figyelemre méltó, hogy míg  

a felmérést a gázai konfliktus kirobbanása előtt végezték, mégis, a válaszadók negyede az államközi fegyveres konfliktus(ok) eszkalációját vagy kitörését az öt legnagyobb kockázat közé sorolta 2024-re. 

 2022-ben több mint 200 ezer ember halt meg fegyveres konfliktusban, ami az elmúlt évtizedek legmagasabb száma.  

Dezinformáció 

A WEF jelentése szerint a következő két évben a félretájékoztatás és a dezinformáció radikálisan megzavarhatja a választási folyamatokat több gazdaságban. 

Az információkkal, valamint a médiával és a kormányokkal, mint forrásokkal szembeni növekvő bizalmatlanság elmélyíti a nézetek polarizáltságát – ez egy ördögi kör, amely polgári zavargásokat és esetleg konfrontációt válthat ki. Ennek kapcsán fennállhat a jogok elnyomásának és eróziójának a veszélye is, mivel a hatóságok a hamis információk – valamint a tétlenségből fakadó kockázatok – visszaszorítására törekednek.  

Persze az mindig komoly kérdés, hogy mit is minősítünk manipulált információknak, mindenesetre a félretájékoztatás és a dezinformáció a jelentésben előkelő helyre került. Kiemelik, hogy különösebb szakértelem nélkül a nagy léptékű mesterségesintelligencia (MI)-modellek könnyen használható felületei már lehetővé tették a hamisított információk és az úgynevezett szintetikus (azaz a hackerek révén vagy akár MI-vel előállított) tartalmak robbanásszerű növekedését: a kifinomult hangklónozástól a hamisított webhelyekig. A növekvő kockázatok leküzdése érdekében a kormányok új és fejlődő szabályozásokat kezdenek bevezetni az online félretájékoztatás, illetve az illegális tartalom gazdáira és készítőire. Azonban nem valószínű, hogy a szabályozás gyorsasága és hatékonysága lépést tart majd a fejlődés ütemével. 

Az elkövetkező két évben közel hárommilliárd ember járul az urnákhoz számos országban. A félretájékoztatás ezekben a választási folyamatokban súlyosan destabilizálhatja az újonnan megválasztott kormányok valós és vélt legitimitását, ami politikai nyugtalanságot, erőszakot és terrorizmust, valamint a demokratikus folyamatok hosszabb távú erózióját kockáztathatja. 

A jelentés válaszadói a dezinformációval kapcsolatban a társadalmi polarizációt tartják a legerősebb összefüggő kockázatnak. A polarizált társadalmak nagyobb valószínűséggel bíznak azokban az információkban (akár igazak, akár hamisak), amelyek megerősítik a hiedelmeiket, és sokszor már a manipulált tartalomra sincs szükség.  

A konfliktusok felemelkedése 

A jelentés szerint három kulcsfontosságú gócpontban – Ukrajnában, Izraelben és Tajvanon – lehetséges az eszkaláció, aminek komoly következményei lehetnek a geopolitikai rendre, a globális gazdaságra, valamint a biztonságra és a védelemre nézve. 

A földrajzi, ideológiai, társadalmi-gazdasági és környezeti trendek közeledhetnek egymáshoz, új és újjáéledő ellenségeskedéseket váltva ki, felerősítve az állam törékenységét. 

Ahogy a világ egyre inkább többpólusúvá válik, a sarkalatos hatalmak egyre szélesebb köre kerül a légüres térbe, ami potenciálisan erodálja a konfliktusok megfékezéséhez vezető erőt. 

A világ az elmúlt évtizedben kevésbé vált békéssé. A befagyott konfliktusok közé tartozhat a Balkán, Líbia, Szíria, Kasmír, Guyana, a kurd régió és a Koreai-félsziget, ráadásul tavaly több régióban is kitört konfliktus. Az aktív összetűzések az elmúlt évtizedek legmagasabb szintjén vannak, miközben az ahhoz kapcsolódó halálesetek száma meredeken emelkedett, ami nagyrészt az etiópiai és az ukrajnai fejleményeknek tulajdonítható.  

Bár nehéz egyetlen okra visszavezetni mindezt, a geopolitikai hatalom hosszabb távú változásai, a gazdasági törékenység, valamint a nemzetközi biztonsági mechanizmusok hatékonyságának és kapacitásának a korlátai mind hozzájárultak ehhez a felfutáshoz. 

Egyes lobbanáspontok elnyelhetik a fókuszt és megoszthatják a nagyhatalmak erőforrásait a következő két évben, rontva a globális biztonságot, destabilizálva a globális pénzügyi rendszert és az ellátási láncokat.  

Minden háborús gócpont (főleg Ukrajna, Gáza, Tajvan) olyan geopolitikai válaszút előtt áll, ahol a nagyhatalmak érdekeltek: olaj- és kereskedelmi útvonalak a Közel-Keleten, stabilitás és erőegyensúly Kelet-Európában, valamint fejlett technológiai ellátási láncok Kelet-Ázsiában. Ráadásul mindhárom ponton közvetlenül is érintett valamilyen nukleáris képességekkel ellátott hatalom. 

A konfliktusok magas koncentrációja miatt – például Ázsiában és Afrikában – a tovagyűrűző hatások a könnyebben hozzáférhető fegyverkereskedelemtől a háborúknak köszönhető migrációig terjedhetnek.  

Mindez az észak–déli szakadáshoz vezethet 

A gyarmatosítás történelmi sérelmei, az élelmiszer- és üzemanyagköltségek, a geopolitikai szövetségek, az ENSZ és a Bretton Woods-i rendszerek a veszteségekkel és károkkal kapcsolatos újabb sérelmekkel kombinálva a következő két évben felgyorsíthatják a Nyugat-ellenes hangulatot.  

A Nyugat katonai erőkivetítése tovább halványulhat, ami hatalmi vákuumot okozhat Afrika, a Közel-Kelet és Ázsia egyes részein. Franciaország például az elmúlt két évben kérésre kivonta a csapatait Maliból, Burkina Fasóból és Nigerből. 

Ahogy a régóta fennálló hatalmi központok dominanciája csökken, az alternatív hatalmak versengenek a befolyásért az államközi és államon belüli konfliktusokban, ami halálosabb, elhúzódó proxyháborúkhoz és elsöprő humanitárius válságokhoz vezethet. Ahogy a globális ügyekben formálódik a befolyások új halmaza, a nemzetközi színtéren kialakult mély megosztottság azt jelentheti, hogy a „pária” államok elszigetelésére irányuló összehangolt erőfeszítések egyre hiábavalóbbak lehetnek, míg a konfliktusok „rendészeti” kezelésében egyre hatástalanabb nemzetközi kormányzás és békefenntartó mechanizmusok háttérbe szorulhatnak. 

Gazdasági bizonytalanság 

A WEF jelentése szerint a rövid távú gazdasági kilátások továbbra is erősen bizonytalanok a piacokon jelentkező belpolitikai tényezők, valamint a geopolitikai fejlemények miatt. A folyamatos kínálati oldali nyomás és a kereslet bizonytalansága hozzájárulhat a tartós inflációhoz és a magas kamatlábakhoz. A kis- és középvállalkozások, valamint az erősen eladósodott országok az emelkedett kamatok közepette különösen ki vannak téve a lassuló növekedésnek. 

A világban két narratíva uralkodik a beígért 2023-as recesszióra. Az egyikben az úgynevezett „puhább landolás” felfogása uralkodik, miszerint a globális gazdaság meglepő rugalmasságot mutatott, az infláció csökken a feszült munkaerőpiacok, valamint a vártnál erősebb fogyasztási kiadások és növekedés közepette. A másik szerint a sok országban tartósan megemelkedett infláció, illetve a magas kamatlábak súlyosan nehezítik a gazdasági növekedést, különösen az export- és feldolgozóipari piacokon. Valószínűleg a már látható gazdasági visszaesés is továbbterjed, az adósság pedig átlépi a fenntarthatóság fordulópontját. 

Ezek az ellentétes narratívák mutatják a rendkívül bizonytalan gazdasági kilátásokat. A jelentés ezek között elsőként említi a kínálat által vezérelt árnyomást 

Bár az inflációt részben megszelídítették a magasabb kamatlábak, az nem érte el a jegybanki kétszázalékos célt, így a következő két évben továbbra is fennáll a nagyrészt kínálati oldali árnyomás jelentős kockázata. A piacok már az idei év első felében kamatcsökkentésekre számítanak a kulcsfontosságú gazdaságokban. Vannak azonban olyan inflációs nyomások, amelyek megzavarhatják a várakozásokat. Ha az árnyomás folytatódik, a gyengébb növekedés jeleire reagálva a központi bankok habozhatnak a kamatcsökkentésnél, ami tartósan magasabb inflációt és kamatot eredményez. 

Például az El Niño élelmiszer-termelésre és logisztikára gyakorolt hatása inflációt és költséges megszakításokat okozhat az ellátási láncokban. A közel-keleti konfliktus bármilyen felerősödése az energiaárak megugrását idézheti elő, és tovább zavarhatja a hajózási útvonalakat, súlyosbítva az ukrajnai háború folyamatos hatásait.  

A 2024-ben csökkenőnek vélt tartós infláció megélhetési költségekre gyakorolt hatása újból felerősödhet, és továbbra is lehetséges marad az ár-bér spirál.  

A fejlett gazdaságok erősebb iparpolitikája és a kereskedelmi ellenőrzések, amelyek a zöldátmenetet és a fejlett technológiát célozzák, szintén tartós inflációs tendencia maradhat ebben az időszakban. 

A két legnagyobb gazdaság – Kína és az Egyesült Államok – kilátásai rendkívül összetettek, és ez a kulcsfontosságú bizonytalanság nem várt, sőt esetleg eltérő következményekkel járhat a globális gazdaságra nézve. 

A kínai gazdaság lassulására számítanak az idén, amelynek elsődleges okaként általában az ingatlanpiac gyengülését, valamint a helyi és külső keresletet említik. Mindazonáltal az elmúlt évek feldolgozóiparba és az energetikai infrastruktúrába történő beruházásai bizonyos mértékig pótolták a kieső építési keresletet.  

Hasonló bizonytalanság uralkodik az Egyesült Államokban. A fiskális politika a monetáris szigorítása ellenére laza maradt, az USA 2023-ban 1700 milliárd dolláros deficitet produkált, ami gyakorlatilag megduplázta az elmúlt év hiányát.  

Az Egyesült Államokban bármilyen költségvetési konszolidáció – vagy az adósságterhekkel kapcsolatos politikai patthelyzet – mélyreható hatással lehet a globális piacokra és a kereskedelemre, míg a lassulás túlbecslése a kamatlábak korábbi vagy élesebb beavatkozásához vezethet, és újra felerősítheti a keresletoldali árnyomást. A novemberi amerikai elnökválasztás kimenetele további bizonytalanságot teremt az ország gazdasági kilátásai szempontjából a következő kormány politikai döntéseitől függően. 

Adósságszorongás 

A lassuló növekedés közepette megemelkedett kamatszint megterheli az állami és a magánszektor adósságterhelését. A sok hazai piac gerincét képező kis- és középvállalatok különösen érzékenyek lesznek a lassuló gazdasági növekedésre és a tartósan magas kamatokra. Ahogy a nehézségekkel küzdő vállalatok csökkentik a költségeiket, nőhet a munkanélküliség, ami visszaveti a fogyasztói kiadásokat és negatív visszacsatolási hurkot hoz létre, hozzájárulva egy mélyebb gazdasági visszaeséshez. 

A súlyosan eladósodott országok is ki vannak téve ezeknek a gazdasági feltételeknek és növekszik az államadósságcsődök kockázata. A szigorodó pénzügyi feltételek hatásai idővel erősödnek, és a költségvetési egyenlegekre nehezedő nyomás növekszik. 

Mindezek a rizikók egy olyan globális kockázati környezetre mutatnak rá, ahol a gazdasági, geopolitikai és társadalmi sebezhetőség tovább súlyosbodhat 

Amint az állandó felfordulás normává válik, az emberi fejlesztésbe fordított több évtizedes befektetés lassan erodálódhat. A szélsőséges időjárás hatásai kimeríthetik a rendelkezésre álló gazdasági erőforrásokat az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz. Az erőforrások igénybevétele, a konfliktusok és a növekvő polarizáció által előidézett növekvő sebezhetőség a társadalmakat, valamint az egész gazdaságot kiteheti a bűnözésnek és a korrupciónak.  

A technológia exponenciális növekedése miatt a következő generáció számára nem lesz világos út az emberi lehetőségek, a biztonság és a jólét javításához. 

FOLYTATÁS: