Kaja Kallas felajánlotta a következő években Ukrajnának országa GDP-jének 0,25 százalékát. Ez önmagában nem nagy összeg, ám ha Kijev valamennyi szövetségese így tenne, szerinte biztosítva lenne az ukrán győzelem. Mesterterv Tallinnból.

A mindössze 1,3 millió lakosú Észtország talán a leghangosabb támogatója Ukrajnának és a végtelenné váló háború folytatásának. Kaja Kallas miniszterelnök és kormánya eddig 500 millió euró értékben segítette Kijevet, ezzel GDP-arányosan az egyik legbőkezűbb mecénása Zelenszkijnek. Apróbb szépséghibák ugyan csúsznak a lelkesedés mögül kikandikáló szándékokba (ilyen volt, amikor kiderült, hogy az Ukrajnába küldött leamortizálódott fegyverek helyett Kallas vadonatúj haditechnikára nyújtott be számlát Brüsszelnek, vagyis az európai adófizetők pénzét kezdte használniaz észt hadsereg modernizációjára), üvöltő, időnként egészen agresszív háborúpártisága miatt azonban ezt is elnézték neki.

Miután az ukrán elnök január 11-én meglátogatta apró, de hűséges szövetségesét, Kallas – lehetőségeihez képest – gáláns ajánlatot tett: Észtország a következő négy esztendőben 1,2 milliárd eurót különít el Kijev számára. A Kiyv Independent a találkozó apropóján készített interjút az észt kormányfővel, amelyből kiderült: Kallas a GDP-alapú segélyezési rendszert tartaná üdvösnek az EU más tagállamainak esetében is. Meglepő módon a miniszterelnök, aki eddig vehemensen szidta a magyar kormányt, most diplomatikusan igyekezett válaszolni az Orbán Viktor érintő kérdésekre.

Amiben még Kallas is nemet mond Zelenszkijnek

Észtország mintegy 36 ezer ukrán menekültet fogadott be. Zelenszkij a közelmúltban többször kérte a nyugati államokat, hogy „küldje vissza” a hadköteles korú férfiakat Ukrajnába, mivel a halálozási és sebesülési ráta emelkedése a legsúlyosabb emberhiánnyal fenyeget a fronton. A találkozón ez is szóba került, ám Kaja Kallas – talán először a háború kezdete óta – nemet mondott az ukrán elnöknek.

„Joguk van itt lenni. Ha betartják a szabályokat, az EU ideiglenes védelmet nyújt nekik. Tehát nem fogjuk kiadni Ukrajnának ezeket az embereket. A többi Kijeven múlik: megkérheti őket, hogy térjenek vissza hazájukba, de Észtország nem fogja őket kitoloncolni” – mondta az interjúban Kallas.

A magyar probléma

Arra a kérdésre, hogy egyetért-e Orbán Viktor javaslatával, amely alapján az ukrán segélyek összegét az EU éves bontásban utalná Kijevnek, úgy, hogy minden újabb részlet megszavazása előtt megvizsgálná, rendeltetésszerűen használta-e fel a pénzt Kijev, Kallas feltűnően óvatosan válaszolt.

Míg korábban többször negatívan minősítette a magyar kormány háborús hozzáállását, hazánkat pedig egyszerűen „megoldandó problémának” nevezte, most diplomatikusan úgy fogalmazott: a február 1-jei EU-csúcs ad majd választ a kérdésekre, de továbbra is bizakodó a tekintetben, hogy Orbán Viktor nem fog újra vétózni az Ukrajnának ígért 50 milliárd eurós segély ügyében.

Szerinte egyébként az elsődleges kérdés nem az, hogy Kijev milyen formában kapja meg a pénzt, hanem az, hogy az egységes akarat tükröződjön az utalások mögött. Ez ugyanis egyértelmű üzenet lenne mind a Kreml, mind Washington felé, amelynek a segélyei a belpolitikai csatározások során fagytak be, és egyre valószínűbb az a verzió is, hogy ki sem fognak olvadni.

Az amerikai elnökválasztással és Donald Trump lehetséges győzelmével kapcsolatban egyébként kifejtette: Európa az USA nélkül is folytatja Ukrajna segélyezését, és bár az elnökválasztás viharos időszak lesz, a maga részéről hisz abban, hogy az Egyesült Államokban kialakul a kétpárti konszenzus Kijev további támogatása ügyében.

Minden fegyvert Ukrajnába!

Az interjúból az is kiderült, hogy Kallas minden rendelkezésre álló fegyvert elküldene Ukrajnába, tehát nem ért egyet az amerikai és a német állásponttal, amely egyelőre meggátolja, hogy olyan nagy hatótávolságú rakétákat szállítsanak, amelyekkel az ukránok Oroszországon belüli területekre tudnának csapást mérni.

Mint mondta, ameddig Ukrajnának nincsenek ilyen fegyverei, az oroszok csak egyre agresszívebbek lesznek, tudva, hogy Kijev nem tudja megtorolni a rakétacsapásokat. Ha azonban Ukrajna érdemben válaszolna, és a csapásokra nagy hatótávolságú fegyverekkel felelne oroszországi célpontok ellen, Moszkva kizökkenne nyerő pozíciójából, és felfogná, hogy nem úszhatja meg büntetlenül az Ukrajna elleni légi hadjáratot.

És tudja…

Kallas szerint egyébként az ukrán segélyezés rendkívül egyszerűen megoldható lenne, ha a szövetséges országok az észt példát követnék. Emlékeztetett kormánya felajánlásra, amely szerint a következő négy évben az észt GDP 0,25 százalékát Ukrajnának ajánlja fel. Erre szólít fel minden Kijevet támogató nyugati országot: amennyiben a koalícióba tömörülő államok összesített GDP-jét vesszük, akkor a 0,25 százalékos „lecsippentés” 120 milliárd eurós támogatást jelentene négy évre, ami eleve több mint a duplája annak az 50 milliárdnak, amely körül jelenleg éppen áll a bál Brüsszelben. Ez – fogalmazott – nemcsak a túlélést biztosítaná Ukrajnának, de a győzelmet is.

Érdekességképpen: Kallas nem saját ötletet tálalt. A GDP-alapú segélyezés témáját tavaly (minden mindegy alapon) az ukrán külügyi tárca dobta be tavaly áprilisban, igaz, nagyobb lendülettel: az ukránok elképzelése szerint a nyugati szövetségeseknek a GDP-jük 1 százalékát kellene felajánlaniuk Ukrajna felfegyverzésére.

Bízzon bennem, jogász vagyok!

A Kiyv Independent kényes területre tévedt, amikor a szankciók hatásosságáról kérdezte Kallast. Tavaly októberben óriási botrányt kavart, amikor kiderült, hogy a kereskedelmi és gazdasági tilalmakat leghangosabban követelő miniszterelnök férje vígan seftelt az oroszokkal a szankciók bevezetése után is, sőt: Kallas még kölcsön is adott neki, így az üzletben az ő pénze is benne forgott.

Bár az adatok mást mutatnak, a kormányfő szerint korai lenne kijelenteni, hogy a szankciók nem működnek. A kérdés most elsősorban az, hogyan tudják megakadályozni azt, hogy Oroszország és a vele kereskedő államok kikerüljék azokat.

Kallas semmi kivetnivalót nem lát a két éve vitatott lehetőségben, vagyis az orosz zárolt vagyonok konkrét elkobzásában sem.

Mint mondta, a befagyasztott pénzek Ukrajna újjáépítésének a 80 százalékát fedeznék, így Észtország a maga részéről törvényjavaslatot dolgoz ki, amely a nála heverő (minimális) orosz vagyont átjátszaná Kijevnek. Érvelése szerint az orosz tulajdonjog már akkor sérült, amikor befagyasztották a moszkvai jegybank összegeit, így az sem számít törvénytelennek, ha elkobozzák azokat.

Ebben Kallas súlyosan téved. Míg a nemzetközi jog abszolút elismeri a vagyonbefagyasztást mint szankciós eszközt, precedens nélküli az a lehetőség, hogy egy konfliktusban közvetlenül részt nem vevő ország kisajátítsa egy háborús fél állami vagyonát.

Kallas szerint lehet, hogy a javaslata nem fogja kiállni a törvényességi próbát, de a próbálkozás is több a semminél.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Olivier Matthys