Egy érdekes jelenség ütötte fel a fejét az európai energiapiacon: az energiaár-kannibalizmus. Ez olyankor fordul elő, ha az energiakínálat és a -kereslet egyensúlya felborul, és az igényeket jócskán túlszárnyaló mennyiségben kerül villamos energia a hálózatba. Ilyenkor az energia ára akár negatív tartományba is kerülhet. Ezekben az esetekben legtöbbször a nap- és szélerőművek hullámzó, kiszámíthatatlanabb termelését okolják, de az energiahálózat és az energiatárolás akadályai ugyanúgy felelősek a problémáért. Ami egyébként – ha a zöldátállás céljait tartjuk szem előtt – nem is feltétlenül probléma. Ha optimistán nézzük, az energiaár-kannibalizmus a hálózatfejlesztés és az energiatároló rendszerek bővítésének ösztönzője is lehet, ezáltal hozzájárulhat az elektromos átállás hatékonyabbá tételéhez és gyorsításához. 

A kiszámíthatatlan piac elriasztja a befektetőket 

Európában a nap- és szélerőművek termelése 0 és 23 GW között ingadozik. Mivel ezek kiszámíthatatlan energiaforrások, a belőlük származó energia kevéssé kontrollálható, nehezebben lehet előre tervezni a mennyiségükkel. A közműszolgáltatók a hagyományos erőművek segítségével igyekeznek csökkenteni az intermittenciát, ami által az áramellátást egyenletesebbé lehet tenni, viszont például egy széntüzelésű vagy akár nukleáris fűtőanyaggal termelő létesítmény nagyobb környezeti lábnyomot hagy maga után. 

Előfordul az is – amikor a nap- és szélerőművek éppen „túlműködnek” –, hogy az egyes vállalatok leállítják a hagyományos erőműveket, hogy enyhíteni tudják a hálózatba beáramló energiamennyiséget.

Az ilyen műveletek viszont sokszor rendkívül költségesek, és akár legalább akkora veszteséget okozhatnak, mint amekkorát a túlkínálat miatt időszakosan negatív árak. 

Az Európai Unió ACER néven ismert piacfelügyeleti szerve szerint tavaly tizenkétszeresére nőtt a negatív nagykereskedelmi árak előfordulása. Az ügynökség márciusi jelentése ezt „robbanásnak” nevezte. A legtöbb ilyen eset az északi régióban fordult elő. Németországban, Európa legnagyobb villamosenergia-piacán tavaly mintegy 300 órán át voltak nulla alatti árak. Egyes számítások szerint pedig ez az arány 2024-re megduplázódhat. A jelenség az Egyesült Királyságot sem kerüli el: a negatív órák száma 2027-re az ötszörösére nő, és meghaladja majd az 1000-et – közölte a Modo Energy iparági tanácsadó cég.  

A rendszeresen előforduló negatív energiaárak elriaszthatják a tőkét a zöldenergiába való beruházásoktól, hiszen kétségessé és kiszámíthatatlanná teszik, hogy az egyes megújulókba történő befektetések megtérülnek-e, és ha igen, akkor milyen gyorsan.  

A zöldátállás miatt a megújulókból származó energiatermelés jelentősen megnövekszik, egyes számítások szerint 2020 és 2030 között 40 százalékkal, 2050-ig pedig a 2020-as szint kétszeresére emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a mostanában egyre gyakrabban előforduló negatív energiaárak gyakoribbá válhatnak, mint ahogyan az Németországban és – leginkább – Ausztráliában tapasztalható volt.

Ekkorra az európai energiatároló rendszereknek és a hálózatoknak elég nagynak kellene lenniük ahhoz, hogy a többletet el tudják nyelni, ezzel jelentős hatást gyakorolva az árakra is. 

Mindez arra kellene, hogy ösztönözze a vállalatokat, hogy több figyelmet fordítsanak az energiahálózat és a tárolókapacitások fejlesztésére. Így a zöldátállás sem kerülne veszélybe, sőt az ilyen befektetések segítenék annak hatékonyságát. 

Kézenfekvő megoldások 

Az energiahálózatok nem elég gyorsak a hirtelen nagy mennyiségben jelentkező villamos energia egyenletes befogadására, átalakítására vagy továbbítására. A nettó zéró kibocsátás 2050-ig történő eléréséhez meg kellene duplázni a távvezetékrendszerbe és a hozzá kapcsolódó infrastruktúrákba történő beruházások arányát, 2030-ig körülbelül évi 550 milliárd eurós szintre. Az ingadozások kiegyenlítésére pedig kiegyenlítő rendszerek fejlesztésére és telepítésére lenne szükség. 

Az intermittencia kiegyenlítését az is segítené, ha a tagállamok közötti hálózati összeköttetéseket rugalmasabbá tennék:

így ahol esetleg túlkínálat alakulna ki, onnan könnyebb olyan piacon értékesíteni az energiát, ahol éppen a kereslet erősödésének vagy a kapacitások csökkenésének a jelei mutatkoznak. 

Egy talán kézenfekvőbb megoldás, hogy a befektetők több tárolókapacitást építenek – az otthonokban lévő mélyhűtő méretű berendezésektől kezdve a mezőn elhelyezett teherkonténer nagyságú létesítményekig. Ezek képesek lennének későbbre eltárolni a felesleges villamos energiát, amelyet így akkor is el lehetne osztani, amikor nem fúj a szél vagy nem süt a nap.  

Továbbá a lakosság egyre növekvő hajlandósága a háztartási energiatároló rendszerek használata iránt szintén használható lenne a tehermentesítésre.

A lakossági rendszereket össze lehetne kapcsolni, és akár a hálózatot támogató szolgáltatások nyújtására is igénybe venni – ebben az esetben a közszolgáltatók még az új hálózatok telepítését is megspórolhatnák. 

A zöldátállás megvalósításáig vezető rögös úton tehát számos akadályt le kell még küzdeni. Nemcsak az átállásra, hanem az ahhoz szükséges infrastruktúra bővítésére és megteremtésére is sok forrást kell áldozni, különben a folyamat megrekedhet vagy veszít a hatékonyságából. 

(Források: Bloomberg; Leading Edge Energy; Energy X; McKinsey; McKinsey)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime