A héten jelenti be Ursula von der Leyen az új szankciós csomag tervezetét. Ezúttal azonban nem Oroszország a fő célpont.

A várakozásokkal és a „tűpontos” prognózisokkal ellentétben az orosz gazdaság nem omlott össze a szankciók hatására: Moszkva gyakorlatilag gond nélkül váltott át egy speciális háborús költségvetésre, a jegybank villámgyorsan és sikeresen reagált a megváltozott helyzetre, az orosz exportkereskedelem megtalálta a nyugati hiányok befoltozására alkalmas új területeket és útvonalakat, a sokat emlegetett, de a széles körű konszenzust nagyvonalúan elhanyagoló nyugati stratégiai türelem pedig lassan kezd elfogyni.

A szankciók eredménye: várható orosz gazdasági növekedés

Az AP a napokban terjedelmes riportot közölt a szankciók eddigi hatástalanságáról, halvány reménysugárként mindössze a február eleje óta életbe lépett olajársapkát villantva fel, amely talán még okozhat nehézségeket a Kremlnek. Mint írják, az orosz gazdaság tönkreverését célzó, egy év alatt tíz szankciós csomagot eredményező politika nem érte el célját.

Túl azon, hogy a világ nagyobbik része továbbra is fenn akarja tartani a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, Moszkva a kettős felhasználású termékek és a párhuzamos kereskedelem segítségével még az első tíz csomag elméletileg legsúlyosabb alaptételnek szánt intézkedéseit is át tudja vészelni.

Új címzettek

Miután Ursula von der Leyen és a háborúpárti országok már kifogytak az ötletekből, a legújabb terv szerint – és ez alkotja a tizenegyedik szankciós csomag gerincét – már nem újabb orosz célpontokat keresnek, hanem olyan harmadik országokat akarnak büntetni, amelyek egyébként szankciós termékekkel (többek között a szigorúan tiltott csúcstechnológiás alkatrészekkel) kereskednek moszkvai szerződések alapján.

Másodlagos szankciókat vezetne be az EU

Brüsszel ezzel egyben azt is elismeri, hogy az elsődlegesek finoman szólva sem működtek hatékonyan.

A merész lépésnek azonban pontosan az lehet a következménye, mint az eddigi szankcióknak, még egy mellékhatással súlyosbítva: felmerül a veszélye, hogy az így szankcionált országokat (első körben Örményországról, Kazahsztánról, Kirgizisztánról, Tádzsikisztánról, Türkmenisztánról és Üzbegisztánról van szó) a tiltó rendelkezések teljesen elidegenítik majd Európától, és még szorosabbra fűzik kapcsolataikat Kínával és magával Oroszországgal.

Azt hihetnénk, ezért is óvatosabb Brüsszel a szokásosnál: a tervezet szerint az EU először diplomáciai úton próbálná jobb belátásra bírni a „tévelygőket”, és csak utána jönnének a konkrét szankciók. Ám a valódi oka a visszafogottabb hangvételnek nem más, mint Kína, amely ellen ha Brüsszel valóban szankciókat vezetne be, annak nyilván következményei lennének a globális színpadon.

Ujjat húzni Kínával

A Kína elleni kereskedelmi tiltások ötlete az Európai Bizottság részéről nem új keletű. Tulajdonképpen a háború kezdete óta fel-felmerül a gondolat, ám eddig azzal hessegették el, hogy nincs meggyőző bizonyíték Peking kettős játékára. Ez azonban úgy tűnik, ezúttal kevés lesz: a tervezet a hírek szerint hét kínai vállalat szankcionálási lehetőségét is tartalmazza, olyanokét, amelyek a gyanú szerint kettős felhasználású alkatrészekkel segítik „Putyin háborús gépezetét”.

Kína nyilván nem lesz elragadtatva egy esetleges brüsszeli támadástól, de a tagállamok logikusabban gondolkodó fele sem szeretné túlzottan erőltetni a kereskedelmi háborút, már csak azért sem, mert ha elfajulna a helyzet, sokkal többet veszítenének, mint Peking. Jól jelzi az aggodalmat egyes EU-s diplomaták tiltakozása és a javaslat eltörlésére irányuló lobbija – a lázadó csoport élén pedig éppen az a Németország áll, amely Kína-ellenes retorikája ellenére nagyon is pragmatikusan gondolkodik, amikor tettekre kerül a sor.

Nem szakadhatunk el Kínától – mondja a Mercedes-vezér

Egyre többen szállnak szembe az USA Kína-ellenes szankciós politikájának sürgetésével.

Holdfény a sápadt arcokon

Több tagország egy talán még ennél is nyomasztóbb kérdést vetett fel a lehetséges szankciókkal kapcsolatban: belekerülhet-e a kalapba Törökország, amely az EU egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, nem mellesleg pedig NATO-s tagállam? A kiszivárgott Pentagon-jelentés Ankarát Oroszország egyik legkészségesebb segítőjének tartja a szankciós bújócska terén, elvileg tehát előfordulhat az a furcsa helyzet, hogy az EU saját szövetségesét teszi tiltólistára. A kérdés, hogy egy ilyen fordulatra miképpen reagálna Erdoğan – amennyiben megnyeri a pár nap múlva esedékes választásokat.

A kockázat, hogy a török elnök beváltja régi fenyegetését, és megnyitja határait Európa felé a migránsok előtt, nem a legjobb verziót testesíti meg az amúgy is nyakig válságban ülő uniós tagországok előtt.

Az Európai Bizottság nem kíván nyilatkozni a várhatóan óriási vitát generáló tervezetről, de a héten alapszinten kezdődő tanácskozás borítékolhatóan hosszúra fog nyúlni. A szankciók életbe léptetéséhez ugyanis az összes tagállam beleegyezése szükséges, márpedig saját nemzeti érdeküket a Kínához ezer szállal kötődő gazdaságok, Németország és Franciaország most pontosan úgy fogja védeni, mint Magyarország. Az a káprázatos ötlet pedig, amely szerint minden ország egyenlő, de a kisebbek száját erővel is be lehet fogni, szerencsére még csak kezdeményeiben létezik, az EU jövője szempontjából pedig üdvös lenne, ha ez így is maradna.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej/POOL