Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása

Augusztus 22–24. között rendezik meg az idei BRICS-csúcsot, amelynek ezúttal a Dél-afrikai Köztársaság ad otthont. A BRICS egy mozaikszó a gyorsan fejlődő Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika együttes megnevezésére, ezen országok angol kezdőbetűiből áll össze. Az adatok szerint 2023-ban a BRICS-országok több mint 3,3 milliárd embert képviselnek, ami mintegy 40 százaléka a föld teljes lakosságának. Az öt ország összesített nominális GDP-je a világ GDP-jének mintegy 20 százalékát teszi ki. A csúcs két központi témája egyrészt, hogy sikerül-e megállapodniuk egy közös valutáról, másrészt, hogy bővül-e új tagokkal a szervezet, és ha igen, mely államokkal. Azonban az afrikai országok és a BRICS egyre felívelő kapcsolatrendszerére is érdemes hangsúlyt fektetni. 

Nem véletlen ugyanis, hogy ezúttal Dél-Afrikában lesz a csúcstalálkozó.

Több mint 70 állam vesz részt az eseményen: 23 állam nyújtott be hivatalos kérelmet a csoporthoz való csatlakozásra, Dél-Afrika pedig folytatja az afrikai és a globális déli vezetőkkel való kapcsolattartást. Ma a BRICS és az afrikai államok közötti kapcsolatok felívelőben vannak, ami mindkét fél alapvető érdeke, és ezt az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és a tagok belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján lehetne körültekintően felépíteni, illetve folytatni.

Ilyen körülmények között a leendő új afrikai tagok részben fenntartják és megerősítik a kialakulóban lévő többpólusú világrend koncepcióját. Érezhető jelei vannak annak, hogy az afrikai államok egyre nagyobb várakozással tekintenek az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei neokolonialista tendenciáinak és kizsákmányoló magatartásának levetkőzésére, így  meggyőződésüket fejezték ki egy új, magas színvonalú szövetség megteremtése és a konstruktívabb fenntartható fejlődésben való részvétel iránt az afrikai Agenda 2063 keretében.

Afrika az utóbbi években egyre inkább magára vonta a nemzetközi közösség figyelmét gazdasági és politikai értelemben. Ez különösen az ottani országok adósságproblémáját érinti, ami aggodalomra ad okot. 

Mivel a BRICS-országok ma már az afrikai államok legfőbb kereskedelmi partnerei, valamint a befektetések forrásai, így nagyobb a jelentőségük a kontinens fejlődése szempontjából. 

Vagyis a jövő velük van. Vannak arra utaló jelek is, hogy Afrika a korábbinál nagyobb mértékben támaszkodik a BRICS-országokra a fenntartható fejlődés érdekében.

A BRICS-en belül viszont nincs egyértelmű konszenzus abban a kérdésben, hogy Brazília, India és Dél-Afrika állandó helyet kapjon az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Ráadásul annak ellenére, hogy a BRICS-országok megpróbálják előmozdítani a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank reformjait, a kulcsfontosságú döntések ezekben a szervezetekben még mindig az USA és Európa kezében vannak. Dél-Afrika úgy véli, hogy a BRICS ezeket a nemzeteket képviselve „átalakító” erejű lehet, beleértve azokat az afrikai országokat, amelyek szerepet kívánnak játszani a világ ügyeiben, és előnyöket biztosítani a globális dél számára.

A csúcstalálkozó témája a következő: „BRICS és Afrika: partnerség a kölcsönösen felgyorsított növekedésért, a fenntartható fejlődésért és a befogadó többoldalúságért”, ez is mutatja, hogy a kontinens fontos a szervezetnek.

Bár több ország is érdeklődést mutatott a csúcson való részvétel iránt, eddig 23-an jelentkeztek hivatalosan. 

Az elmúlt hónapokban megugrott az általános érdeklődés a szervezethez való csatlakozás iránt, és ez a részt vevők nagy száma gyakorlatilag azt jelzi, hogy a BRICS elsősorban a globális dél geopolitikai dimenzióját és a tagsággal járó bármilyen előnyt elismeri.

A házigazda Dél-Afrika

Dél-Afrika elkötelezett az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Alapokmányának cikkei mellett, beleértve azt az elvet, hogy minden tag békés eszközökkel rendezi a nemzetközi vitáit. Az ottani demokrácia közel 30 évvel ezelőtti kezdete óta az ENSZ és a multilaterális szervezetek reformját szorgalmazzák, hogy ezek a struktúrák reprezentatívabbak legyenek, és az afrikai képviseletet is magukban foglalják. 

Dél-Afrika szuverén állam, amelyet demokratikus alkotmány irányít, és amely elkötelezett a nemzetközi jog következetes alkalmazása mellett. Továbbra is teljesíti a különböző nemzetközi megállapodásokból és szerződésekből eredő kötelezettségeit, amelyeket aláírt.

A becslések szerint a 58 milliós lakosságú Dél-Afrika a világ 25. legnagyobb országa, amely  teljes mértékben támogatta, hogy az afrikai nemzetek elfogadták az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi megállapodást (AfCFTA). Szerintük ugyanis ez nagymértékben hozzájárul a kontinens gazdasági integrációjának megvalósításához.

De mi ma Dél-Afrika befektetése a BRICS-ben? Hogyan használta fel a tagságát arra, hogy megkönnyítse és előmozdítsa a szervezet országainak a kontinensre irányuló befektetéseit?

Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika együtt a világ népességének több mint a 42 százalékát teszi ki. Bár ez igen jelentős hányad, a BRICS-országok összlakosságának a fele még mindig elszegényedik, és folyamatosan rossz körülmények között él.

1. ábra. A BRICS-országcsoport Forrás: Shutterstock

Dél-Afrika viszonylag későn csatlakozott a csoporthoz, hogy hidat képezzen Afrikához. A BRICS nagyon is tudatában van annak, hogy fontos hozzájárulnia a kontinens fejlődéséhez. Viszont hivatalosan nem mind a hat afrikai állam jelentkezett: Algéria, Egyiptom és Etiópia benyújtotta a tagsági kérelmét, de Nigéria, Szenegál és Marokkó álláspontja még mindig nem világos.

Egyiptom valószínűleg az elsők között csatlakozna, különösen, mivel már tagja a BRICS Új Fejlesztési Bankjának. Kairót igencsak érdeklik a szervezet azon tervei, hogy a kereskedelmet a dollárról a helyi valutákra tereljék át – és talán még egy saját fizetőeszköz létrehozásában is partnerek lennének.

2. ábra. Az Új Fejlesztési Bank Forrás: Shutterstock

Algéria úgy látja, hogy a csatlakozás végső soron hozzájárulna egy igazságosabb világrend megteremtéséhez, ami segítene az afrikai országnak eltávolodni a két pólus vonzásától, nem beszélve a kereskedelmi előnyökről. Ezek a nézetek a BRICS-szel kapcsolatos általános tévhitekre világítanak rá. 

A két pólus – amely az ukrajnai háború miatt egyre távolodik egymástól – egyik oldalán a Nyugat, a másikon Oroszország és Kína található. Azaz a BRICS aligha nevezhető el nem kötelezettnek.

Bár a szervezet élénkítheti a kereskedelmet, nem tisztán kereskedelmi fókuszú blokkról van szó. A tagországai a világ népességének mintegy 42, a területének a 30, a globális GDP-nek a 27, míg a nemzetközi kereskedelem 20 százalékát birtokolják. Az öt tag a teljes kereskedelmének azonban csak mintegy 6 százalékát bonyolítja egymással.

A BRICS mindazonáltal hasznos gazdasági klub – főként az Új Fejlesztési Bankon keresztül, amely már 5,4 milliárd dollárt adott kölcsön Dél-Afrikának öt projektre. De geopolitikai szempontból nézve kevésbé tekinthető a globális dél szövetségen kívüli bajnokának, sokkal inkább a nyugati dominanciájú világ alternatívájának.

Dél-Afrika viszont nem úgy tekint a BRICS-re, mint egy oroszbarát vagy Nyugat-ellenes szervezetre, mivel számára a nyugati kereskedelmi partnerei nagyon fontosak a gazdasági fejlődés szempontjából. Hozzájuk hasonlóan Nigéria sem azért csatlakozna, hogy a globális erőegyensúlyt a Nyugat ellenében kibillentse, mivel minden fő kereskedelmi partnerét egyformán nagyra értékeli.

A BRICS-tagság motivációja a jelenlegi tagok között is eltérő. India például következetesen rámutatott arra, hogy a világban stratégiai autonómiára törekszik, és egy erősebb vagy kibővített csoportosulás összhangban van ezzel a külpolitikai célkitűzéssel. Ez a narratíva Brazília és Dél-Afrika számára is meggyőző, mivel Pretoria erősen támogatja a többpólusú nemzetközi rendre való törekvést.

A szervezet jövőjével kapcsolatos kérdések szükségszerűen felmerülnek, különösen a hidegháború 2.0 és a blokkosodás kontextusában akkor, amikor egy új világrendről folyik a vita. Ez a geopolitikai konfiguráció feltáró fázisban van, kétségtelenül egy új tengelyt hivatott létrehozni azok számára, akik elégedetlenek az Egyesült Államok politikájával, illetve a nyugati, európai világgal, és új modelleket keresnek: Algéria, Egyiptom és Marokkó (északon), Etiópia és Kenya (keleten), Nigéria és Szenegál Nyugat-Afrikában.

Etiópia

Etiópia minden szempontból követendő állam Kelet-Afrikában, amelyet apolitika tekintetében a demokrácia kiváló modelljeként emlegetnek a kontinensen. Az Etiópia és Eritrea között 20 éve tartó háború befejezésében tett erőfeszítéseiért Abij Ahmed elnök 2019-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Ennél is fontosabb, hogy kutatások és több jelentés is elismerte az ország további értékeit. Fővárosa, Addisz-Abeba a legtöbb regionális és külföldi szervezet számára fókuszpontot jelentett az évek során. Etiópia és számos más afrikai állam úgy véli, hogy a BRICS a globális kormányzás és a meglévő nemzetközi rend reformja szempontjából leginkább hajtóerőként, újonnan feltörekvő erőként működik.

3. ábra. Tüntetés a vérontás megszüntetéséért

Az Afrikai Unió (AU) székhelye is Addisz-Abebában található. E szövetség elsődleges feladata a rendelkezésre álló természeti és emberi erőforrások mozgósítása és koordinálása a meglévő, illetve a felmerülő sokrétű problémák megoldására. Az „afrikai problémák, afrikai megoldások” szlogenben a kontinens gyakorlatilag végső függetlenségének bemutatása a cél. Ez viszont álom marad, ha az AU-t továbbra sem képesek megtölteni lényegi tartalommal.

Etiópián kívül több állam a gyarmatosítás alóli függetlenedés óta Afrikát úgy mutatta be, mint egy olyan kontinenst, amelyet elárasztott a mélyszegénység, korábban is nagymértékben részesült fejlesztési segélyből és jelentős támogatást kapott különböző külső forrásokból. Etiópia és Kenya BRICS-tagsága talán nem sokban különbözneDél-Afrikáétól.

Nigéria

Nigéria lakossága több mint 230 milliós, azaz jelentősen növelhetné a BRICS népességét. Egyértelműen Afrika regionális hatalma, a nemzetközi színtéren pedig kétségtelenül közép- és feltörekvő hatalom. Az ország gazdasága a legnagyobb a kontinensen. A különböző becslések szerint az egy főre jutó jövedelme 9,148 dollár (2022-től), ami kevesebb, mint Dél-Afrikáé, Egyiptomé vagy Marokkóé, de valamivel több, mint Ghánáé vagy Elefántcsontparté.

Nigéria ezen túl vezető szerepet tölt be Afrikában az energiahordozók, a pénzügyi piac, a gyógyszeripar és a szórakoztatóipar tekintetében. A kőolaj után a külföldön élő állampolgárok által hazaküldött pénzátutalások jelentik az ország második legnagyobb devizabevételi forrását ,és persze az sem elhanyagolható, hogy bőséges természeti erőforrásokkal büszkélkedhet.

Mindezek ellenére a BRICS-tagságra való törekvés jelenleg nem prioritás számukra. A belépési tárgyalások még nem kezdődtek meg, de nem zárták ki a jövőbeli tagságot. Más szempontból viszont Nigéria még nem áll készen a szervezethez való csatlakozásra, ha azt vesszük figyelembe, hogy az olajon kívül nem sok mindent tud exportálni a többi BRICS-országba.

Ebből levezetve a szintén Nyugat-Afrikában található Szenegál és sok más afrikai állam, amely tag kíván lenni, nem hoz semmi pluszt, inkább előnyökre számít a szervezettől. 

Mit hozna Afrika a konyhára a BRICS-nek?

Afrika kétségtelenül a természeti erőforrásokkal legjobban ellátott kontinens. A mintegy 30,3 millió négyzetkilométeres területével – a szigetországokkal együtt – a bolygó felszínének mintegy hatodát, a világ szárazföldi tömegének az egyötödét foglalja magában. Ma körülbelül 1,4 milliárd embernek ad otthont. Afrika gazdagsága a talajban rejlik. A kontinens a világ szántóterületének 24 százalékát tudhatja magáénak, mégis a mezőgazdasági termelésnek csak a 9 százalékát állítja elő, és képtelen a saját élelmezésbiztonságát garantálni. További akadály, hogy a régóta vágyott célt, az afrikai egység megerősítését soha nem sikerült elérni. 

Az integráció megvalósításának fő kihívásai között említhetjük az afrikai országok közötti kereskedelem bővítését, több infrastruktúra építését, a regionális intézmények reformját, az átláthatóság és a nyilvánosság részvételének növelését, valamint a magán- és közszféra kezdeményezéseinek szorosabb összehangolását.

Az integrációnak jó néhány előnye van. A nemzetközi szervezetekhez való csatlakozásra törekvés, valamint az ezekben történő képviseletre való hajlandóság előnyökkel jár. Az elsődleges kihívás azonban az, hogy a regionális integráció eddig gyenge Afrikában, és számos regionális szövetséget koordinálatlan kezdeményezések, politikai konfliktusok, illetve kevés régión belüli kereskedelem jellemez. Az elmúlt években viszont némileg enyhült néhány olyan külső és belső tényező, amely korábban akadályozta a kontinens integrációját, ez óvatos optimizmusra ad okot.

4. ábra. Az Afrikai Unió zászlaja az európai uniós lobogó mellett, az Európai Tanács ülésén Forrás: Shutterstock

Itt érdemes megjegyezni, hogy az afrikaiaknak tanulniuk kell a korábbi kezdeményezéseik kudarcából. A kontinensnek nemcsak azért kell egyesülnie, hogy megerősítse jelenlétét a világban, hanem azért is, hogy az ott élők gyakorlati szükségleteivel foglalkozzon. Növekvő népessége, bőséges természeti erőforrásai és gyorsan fejlődő gazdasága van, így minden bizonnyal megvan a lehetőség, hogy jelentős szerepet játsszon a világ jövőjének alakításában. Ennek következtében számos nagyhatalom, köztük Kína, az Egyesült Államok, Európa és Oroszország is érdekelt abban, hogy hozzáférésük legyen ezekhez az erőforrásokhoz – kizsákmányolás nélkül, az afrikai államokkal összhangban.

Ha a világgazdaság tovább lassul, amelyet jelentős pénzügyi és makrogazdasági zavarok követnek, a megoldást nagy részben az afrikai kontinensre való támaszkodás jelentené. Ezt már Kína, India és Oroszország is felismerte, ebbe az irányba mutatnak a hatalmas beruházásaik – megértették, hogy ez mennyire fontos a jövőjük szempontjából.

Jelenleg egyáltalán nincs szándék az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval szembeni egységes front kiépítésére, mivel a BRICS nem egy Nyugat-ellenes szervezet. Ez a szövetség alapvetően nem konfrontatív, nem célja a Nyugat-ellenesség, sokkal inkább annak megkerülése.

Afrikának mint nagy országcsoportnak az érdekei összefonódnak, ám ellent is mondanak egymásnak, azaz egyszerre szolgálhatnak a jövő globális képének modelljeként és erős egységként. Mindezek ellenére a kontinensnek a történelem alapján megvannak az erősségei és gyengeségei, de a mérleg mégis pozitív ebben az új világban. A potenciális sikerek nagy része az afrikai országokon múlik, és azon, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzetben képesek-e racionális és kiszámított kapcsolatokat kiépíteni a kontinensen kívüli hatalmakkal. 

Miért fontos ez a Nyugatnak és benne Magyarországnak?

Kétségtelen, hogy a BRICS nagyobb nemzetközi szerepvállalásra törekszik, Afrika pedig a világ lényeges részeként egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Ez a kombináció azt rejti magában, hogy van tere a közös érdekeknek. Ami a Nyugattal való konfrontációt illeti, a szervezet számára nincs ilyen cél. De ha alaposan megnézzük a nemzetközi trendeket és azt a sebességet, amellyel a korábbi nemzetközi rend átalakul az összetettségével és az ellentmondásaival együtt, akkor valóban nehéz megjósolni, hogy a BRICS nemzetközi helyzete és álláspontja – az új tagjaival és afrikai partnereivel együtt – hogyan alakul az elkövetkező években.

Borítókép: 123rf