A NATO 2023-as becslései szerint 11 államban, köztük Magyarországon érik el a védelmi kiadások a GDP 2 százalékát. Jól látszik, hogy e 11 állam döntő többsége közel fekszik Oroszországhoz, miközben a konfliktuszónától távolabb esők jócskán elmaradnak a 2 százalékos céltól. Az elkövetkező időszakban a NATO előreláthatóan bővülni fog Svédországgal. Orbán Viktor miniszterelnök évértékelőjében kijelentette, hogy az Országgyűlés nagy valószínűséggel ratifikálja a csatlakozást. Svédország stratégiai elhelyezkedése, erős védelmi ipara, technológiai kompetenciája, légiereje hozzájárulhatna az Északi-sarkvidék és a Balti-tenger fokozottabb védelméhez, ráadásul itt található Európa legnagyobb ritkaföldfém-lelőhelye.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
A NATO 2023-as becsléseit áttekintve az az egyértelmű tendencia figyelhető meg az egyes tagállamok esetében, hogy minél közelebb helyezkednek el földrajzilag Oroszországhoz, annál magasabbak a GDP-arányos védelmi kiadásaik. Donald Trump nemrégiben tett (egyébként teljesen jogos) nyilatkozatát a NATO berkein belül felháborodás követte. Arra utalt, hogy ha november 5-én megválasztják, akkor másképp fog hozzáállni azoknak a szövetségeseknek a védelméhez, amelyek nem teljesítik a GDP-arányosan vett 2 százalékos védelmi célt. Trump kijelentése azonban nem újdonság a NATO történetében: szinte mindegyik amerikai elnök kárhoztatta a tagországokat, hogy nem költenek eleget a védelemre, így pedig gyakorlatilag az USA szavatolja a biztonságukat. Érdemes egy pillantást vetni a friss adatokra:
Egy tagállam minél közelebb fekszik Oroszországhoz, Fehéroroszországhoz vagy Ukrajnához, annál nagyobb a GDP-arányos védelmi kiadása: itt említhetjük az egykori szovjet blokk országait – Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia – továbbá Finnországot és Görögországot.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter még 2023 novemberében kijelentette, hogy a GDP-arányosan vett 2 százalékos védelmi cél teljesítésével Magyarország egy olyan szűk elitcsoport tagja lett a NATO-n belül, akik képesek tartani a védelmi célt. Ráadásul Magyarország már egy évvel a határidő előtt, azaz 2023-ban elérte azt.
Emellett vannak olyan államok, amelyek látványosan nem teljesítik a védelmi célt, mivel elég messze helyezkednek el a konfliktusoktól: Spanyolország, Portugália, Olaszország, Belgium, Luxemburg.
Ha összevetjük az egyes tagállamok 2014-es védelmi kiadásait a 2023-as becsült értékekkel, akkor azt látjuk, hogy szinte minden tagország többet költ védelemre. Ez alól csak az USA és Törökország jelent kivételt: az előbbi 2014-ben a GDP-je 3,7, 2023-ban 3,5 százalékát, míg az utóbbi 2014-ben a GDP-je 1,4, 2023-ban az 1,3 százalékát költötte védelemre.
A NATO bővítése
A legfrissebb tag, Finnország, Svédországgal egyetemben még 2022-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét a szövetséghez, amelyet viszont minden tagállami törvényhozásnak ratifikálnia kell. Finnország 2023. április 4-én vált a szövetség tagjává, Svédországot viszont Törökország sokáig akadályozta ebben. A török parlament végül a közelmúltban hagyta jóvá a svéd csatlakozási kérelmet, így már csak a magyar parlament ratifikációja van hátra, amivel kapcsolatban a hírek kedvezők:
Orbán Viktor miniszterelnök múlt heti évértékelőjében bejelentette, hogy a parlament nagy valószínűséggel ratifikálja a svédek csatlakozását, sőt a svéd miniszterelnök, Ulf Kristersson február 23-án Budapestre utazik.
A két skandináv állam esetében az orosz–ukrán háborút megelőzően hagyományosan semleges országokról beszélhettünk: a történelem során tudatosan tartották távol magukat mindenfajta szövetségtől. Ebben a háború kirobbanása hozott törést, hiszen gyökeresen megváltozott a biztonsági környezet. Helsinki és Stockholm azért maradt távol a csatlakozástól, mert az felesleges provokációt jelentett volna Moszkvának: Oroszország vélhetően nem nézné jó szemmel, ha a közvetlen közelében lévő két ország, amelyek közül az egyikkel 1340 km-es határon osztozik, csatlakozna a NATO-hoz.
Törökország sokáig gátat szabott a NATO bővítésének Forrás: Shutterstock
Mit nyertünk a finn csatlakozással?
Finnország számára a közös határ miatt sürgetőbb volt a csatlakozás, de a kellemetlen történelmi tapasztalat is sokat nyomott a latban: egy évszázad leforgását követően 1917-ben került sor az oroszoktól való függetlenedésükre, de a második világháború alatt is harcoltak a Szovjetunióval. 1948-ban végül kötöttek egy megállapodást a baráti együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról, amivel Helsinkit katonai értelemben leválasztották Nyugat-Európáról. Finnországban a folyamatos fenyegetettség miatt azonban lényegében soha nem ért véget a hidegháború.
Az orosz–ukrán konfliktus váltotta ki, hogy a finn közgondolkodás homlokterébe kerüljön a hadsereg, ezáltal jelentős fejlesztések indultak. Az egy főre jutó tűzerő az észak-európai országban az egyik legmagasabb Európában, és már a csatlakozás előtt teljesítette a védelmi kiadások kritériumát, emellett a NATO a finn védelmi iparból profitált: nagyobb a tüzérsége, mint Franciaországnak és Németországnak összesen. A finnek 280 ezer katonát tudnak mozgósítani, amelyek többsége csak valamelyest kiképzett tartalékos, viszont még így is meghaladják az Egyesült Királyság számait. Emellett fejlett, amerikai rakétákkal megerősített a repülőflottája, amelyet a közeljövőben közös csapásmérő vadászgép vált fel. A tengeren is felkészültek a kifinomult part menti védelemmel, a Balti-tenger sziklás partjaira szabott haditengerészettel és északi-sarkvidéki harci képességekkel. Lappföld Európában a legnagyobb kiképzőterület a légi harcot tekintve. Emellett Finnország számára az USA Külügyminisztériuma jóváhagyta 323 millió dollár értékben az „air-to-air” és az „air-to-surface” típusú rakéták eladását, hogy azokat a finn vadászgépekről használhassák. A háború a légvédelem mellett felhívta a figyelmet a tüzérség szerepére, illetve annak fontosságára is. Az USA ezzel kapcsolatban 535 millió dolláros megállapodást írt alá, ennek keretében lőszert biztosítanak Finnország M–270-es rakétavetőből álló hadosztályának, amely Ukrajnában is hatékonynak bizonyult a harcok során.
Finnország ünnepélyes keretek között lett a NATO 31. tagállama Forrás: MTI/EPA/Reuters pool/Johanna Geron
Finnország életében a hazai védelmi ipar kulcsszerepet játszott és játszik: a logisztika, a páncélozott kerekes járművek és a tornyos aknavető rendszerek terén globálisan piacvezető. A kritikus képességek közé tartoznak a parancsnoki, az irányítási és a hálóközpontú képességek, a hírszerzés, a megfigyelés, a célpontgyűjtés, a felderítés képességei, a harci bevetés és a védelem. A hadsereggel, a védelmi iparral, az egyetemekkel és a kutatóintézetekkel való együttműködésnek köszönhetően know-how, valamint technológiai erőforrások állnak rendelkezésre. Emellett a finn ipar információs és kommunikációs technológiái innovatív megoldásokat biztosítottak a katonai igények kielégítésére. 2022-ben az ország védelmi, repülőgépipari és biztonsági ipari forgalma megközelítőleg 2 milliárd euró volt, ami enyhe növekedés az azt megelőző évhez képest. Az ágazat közvetlenül mintegy 9900 embert foglalkoztatott. Mivel a belföldi piac viszonylag kicsi, a vállalatok elsősorban külföldön keresnek ügyfeleket és partnereket
A NATO és benne Magyarország így mindenképp nyert Finnország csatlakozásával: a fejlett védelmi iparával hozzájárul többek között hazánk védelméhez is.
Svédország csatlakozása
Hasonlóképpen nyernénk a svédekkel is. A második világháborút követően a skandináv állam célként határozta meg a többoldalú párbeszédet, a nukleáris leszerelést, sőt a hidegháború után a hadsereget is fokozatosan leépítették. Mindez 2014-ben a Krím orosz annexiója után változott meg: a hadsereget felfegyverezték, elkezdték növelni a védelmi kiadásaikat. Ekkor még nem volt reális lehetőség a csatlakozás, mivel a svéd társadalom döntő többsége inkább kockázatként értékelte azt.
Azonban ez a felfogás az orosz–ukrán háborút követően megváltozott. Ezt megelőlegezte, hogy korábban az orosz katonai repülőgépek egyre többször sértették meg az ország légterét. 2014-ben arra is volt példa, hogy meglepetésükre egy orosz tengeralattjárót fedeztek fel a Stockholm körüli szigetek környékén.
Svédországnak rendkívül fejlett a hadserege, a tagsága jelentős lökést jelenthet a NATO képességeinek: erős védelmi iparának a támogatását, magas technológiai kompetenciáját és jelentős légierejét biztosíthatná a szövetség számára, ezek pedig megsokszorozhatják a NATO kapacitását a Balti-tengeren és az Északi-sarkvidéken. A skandináv állam védelmi ipara Európa egyik legnagyobbja, 2022-ben 3 milliárd dollárt tett ki, a védelmi anyagok exportja pedig meghaladta a 2 milliárdot. Körülbelül 28 ezer embert foglalkoztat a védelmi ipar, és ez a szám emelkedni fog, mivel a kormány bejelentette, hogy 2024-re jelentősen megnöveli az éves védelmi költségvetését, a 2020-as érték kétszeresére.
Ulf Kristersson svéd miniszterelnök február 23-án Budapestre látogat Forrás: MTI/EPA/PAP/Marcin Obara
A magánszektor magas szintű technológiai kompetenciája is a NATO hasznára válna. A svéd siker a csúcstechnológia területén többek között a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek, a jelentős K+F-finanszírozásnak és a magasan jegyzett oktatási rendszernek köszönhető. A kormány 2020-ban nemzeti „Cybercampus” kezdeményezést indított, és Stockholmban létrehozta a Kibervédelmi és Információbiztonsági Központot. Eközben a NATO bővíti a kiber- és hibrid fenyegetésekkel szembeni védekezési képességét.
Svédország NATO-tagságával az 5G-berendezések három gyártója közül kettő (Ericsson, Nokia) ugyanabban a védelmi szövetségben lesz. Az ország olyan vezető csúcstechnológiai cégeknek ad otthont, mint az Ericsson, a világ második legnagyobb hálózati vállalata, a Hexagon, egy jelentős szoftvercég és a Northvolt, Európa egyik legnagyobb lítium energiatárolórendszer-gyártója. A skandináv állam nagy mennyiségű kritikus ásványkinccsel (vasérc, ritkaföldfémek) is büszkélkedhet, amely létfontosságú a védelmi ipar és a zöldátmenet számára. Az észak-svédországi Kiruna városában nemrégiben történt felfedezés után az ország tudhatja magáénak Európa legnagyobb ismert ritkaföldfém-lelőhelyét, amellyel lehetőséget biztosít a Nyugat számára, hogy csökkentse a Kínától való függőségét a kritikus ásványi anyagoktól.
Svédország légiereje az egyik legnagyobb Európában: drámai mértékben növeli a szövetség vadászrepülőgépeinek számát a balti és az északi-sarkvidéki térségben, ami csökkenteni fogja az USA légi felügyeletét és a légi jelenlét biztosítását, így a NATO-tagállamok mostantól nagyobb szerepet vállalhatnak a saját régiójuk védelmében.
A svéd légierő Saab Gripen vadászgépe Forrás: Shutterstock
Svédország geostratégiai szempontból az északi országok szívében helyezkedik el. Ez lenne az első alkalom 1523 óta, hogy az összes skandináv állam ugyanahhoz a szövetséghez tartozik. A svédek belépése a NATO-ba három új stratégiai helyszínnel bővítené a szervezetet:
- Öresund-szoros: az Északi-tengert a Balti-tengerrel összekötő fő tengerszoros, amely teljes mértékben a NATO-tagok ellenőrzése alatt áll,
- Gotland: a Balti-tenger legnagyobb szigete, amelyet a Baltikumban elfoglalt központi fekvése miatt gyakran „elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozónak” neveznek,
- Åland-tenger és a Botteni-öböl mentén húzódó partvonal: megkönnyítené a NATO számára Åland védelmét, amely a Botteni-öböl bejáratánál egy Finnország és Svédország között található demilitarizált terület.
Svédország világszínvonalú tengeralattjáró-flottával is büszkélkedhet, emellett kiterjedt ismereteik vannak a sekély Balti-tengeren való navigálásról. Az USA teljes tengeralattjáró-képessége és Oroszország tengeralattjáró-flottájának jelentős része nem képes a sekély Balti-tengeren tevékenykedni. A skandináv állam ezt a hiányt pótolná a NATO számára.
Svédország tagsága a sarkvidéki térségben is megváltoztatja a felállást. Csatlakozásával a nyolc sarkvidéki állam közül hét ugyanannak a szövetségnek a tagja lenne. Mivel az éghajlatváltozás új tengeri útvonalakat és lehetőségeket nyit meg az erőforrások (szénhidrogének, kritikus ásványi anyagok) kitermelésére, a régió egyre fontosabbá válik mind kereskedelmi, mind katonai szempontból. Az északi-sarkvidéki államok, különösen Oroszország növekvő érdeklődése a régió iránt szorosabb együttműködést tesz szükségessé a NATO-tagok között. Kína is egyre inkább érdeklődik a térség felől, és a kínai–orosz kapcsolatok erősödésével ez a terület potenciálisan új színteret jelent a nagyhatalmi versenyben. Svédország is felismerte az Északi-sarkvidék fontosságát, nem véletlenül fokozza a jelenlétét itt. A skandináv állam taggá válása jelentősen növelné a NATO hozzáférését az északi-sarkvidéki infrastruktúrához, a kiképzési lehetőségekhez, és a térséghez fűződő svéd szakértelemmel bővítené a szövetség képességeit.
Az ország nemrégiben hozott döntése, miszerint a katonai kiadásokat 28 százalékkal növeli a 2024-es pénzügyi évre, a tervezettnél hat évvel korábban a 2 százalékos célérték fölé emeli a katonai kiadásokat. A megnövelt finanszírozás Svédország néhány jelenlegi gyengeségének (személyi állomány, tartalékosok alacsony száma) a javítását szolgálja. Az újoncok éves száma 5500-ról 10 ezerre emelkedik, és ezzel a NATO egyik legnagyobb tartalékos erejét tudhatná magáénak.
Összegzésképp elmondhatjuk, hogy Finnország és Svédország gyakorlatilag eddig sem volt semleges állam: a NATO-val közös hadgyakorlatokon is részt vettek, a hírszerzési információcsere is gyakori, és már 1994 óta hivatalos partnerei a szervezetnek. A NATO és benne Magyarország mindenképp profitál a két skandináv állam csatlakozásából, hiszen rajtuk keresztül a szövetség katonai jelenléte jelentősen megnőne Észak-Európában, valamint jobban tudnák garantálni a balti-térség biztonságát is. Mivel a térség országai közül Észtország, Lettország és Litvánia 2004 óta tagja a szövetségnek, Svédország és Finnország csatlakozásával a jelenlegi duplájára nőne a NATO Oroszországgal közös határa.
A csatlakozás által a szervezet védelmi iránymutatásait teljesítő 11 államhoz hozzáadódik a fejlett védelmi iparral büszkélkedő Svédország is. Így összességében a 32 országot tömörítő NATO elég erőt demonstrálhat a potenciális fenyegetésekkel szemben. Már csak a magyar parlamenten áll, hogy hozzájárul-e ehhez a minden eddiginél erősebb katonai szövetséghez.
Borítókép: MTI/EPA/Toms Kalnins
