A szudáni hadsereg ellen harcoló lázdók januárban lelőttek egy drónt Kartúm közelében. Az egyik ujjongó harcos videója a roncsról újabb bizonyítékarra, hogyan alakítja át az iráni technológia a globális fegyverkereskedelmet.  

A felvételen látható drón egyértelműen az iráni Ababil modell alapján készült – ez a típus a közel-keleti félkatonai szervezetek versenylova, amióta az 1990-es években kifejlesztették. Az egyik dizájnelem, a két első kerék – a megszokott egy helyett – igazolja, hogy Szudán iráni drónt alakított át, amelyet saját fegyverként Zagel-3-nak nevez. 

Erre a felfedezésre az iráni dróngyártás legalább öt másik országban – Dél-Amerikától Közép-Ázsiáig – az elmúlt két évben történt felfutását követően derült fény. Újabban pedig Oroszország kezdett iráni tervezésű drónokat gyártani az ukrajnai háborúhoz, ezzel a perzsa állam technológiáját, támogatását, illetve alkatrészeit használó országok száma legalább egy tucatra nőtt. 

Veszélyes tudásra tett szert Irán 

Irán tehát elsajátította a viszonylag alacsony technológiai színvonalú drónhadviselést,  

és ez új kockázatokat jelent a Közel-Kelet stabilitására nézve. Teherán múlt héten megtorlással fenyegette meg Izraelt, amiért légicsapást mért az ország nagykövetségére Szíriában, ami az Iráni Forradalmi Gárda több tisztviselőjének az életét követelte. Korábban három amerikai szolgálati személy halt meg, és több mint negyven megsebesült, amikor iráni tervezésű kamikaze-drónok támadták meg az amerikai Tower 22 katonai bázist Jordániában. Teherán egyre növekvő szerepe a milíciák és a hadseregek ilyen technológiával való felszerelésében nemcsak a közeli régiókban korbácsolta fel a kedélyeket, hanem a többi kontinensen is. 

Irán a dróndiplomácia segítségével külföldi valutát szerez védelmi iparának támogatásához, stratégiai szövetségeinek megerősítéséhez, és jelentős fegyverkereskedővé válik – azzal a szándékkal, hogy képes legyen megváltoztatni a világ konfliktusait. 

Mivel Iránt 40 éve gazdasági szankciók tartják bilincsben, az ország lényegében fűnyírómotorok által meghajtott modellrepülőgépek szárnyán tör fel, háborús fegyverré változtatva az internetről és a kiskereskedők polcairól megszerzett amerikai gyártmányú alkatrészeket.   

A drónok az iszlám köztársaságot sokkalambíciózusabb szereplővé teszik, mint a rakétaprogramja,az  állítólagos terrorista hálózata, vagy akár az USA és a Nemzetközi Atomenergiaügynökség (IEA) által jelzett korábbi nukleáris fegyvergyártási törekvései. Az Egyesült Államok és szövetségesei, például Izrael, gondban vannak, hogy mit tudnának lépni erre főleg az igencsak háborgó Iraktól és Szíriától kezdve Libanonon és Jordánián át Gázáig és Jemenig terjedő félhold területén. 

تظهر لأول مرة النسخة الهجومية من طائرة Zagel 3 النسخة B تتسلح بقنبلتين من إنتاج منظومة الصناعات الدفاعية. pic.twitter.com/tK0qWtEuzh

— القدرات العسكرية السودانية🇸🇩 (@Sudanesearmy1) March 7, 2022

Az Egyesült Államok számára is fejtörést okoz az iráni drónprogram 

„Az elmúlt két évben Irán új taktikájának köszönhetően rendkívül felgyorsította az UAV-ok (vezető nélküli légijárművek) fejlesztését” – mondta Matthew McInnis, aki 15 éve a Pentagon hírszerzési tisztje, és 2019-től 2021-ig a Külügyminisztérium Iránért felelős helyettes különleges megbízottja volt. „A védelmi képességek kialakításában minden más állam lemaradt”. 

Irán ismét tagadta, hogy drónokat adott volna el Oroszországnak az ukrajnai háborújához – igaz, a nemrég kiszivárgott dokumentumok ennek az ellenkezőjét igazolják. Azt azért beismerte, hogy „kis mennyiségben” küldtek ilyen eszközöket, de még a 2022. februári inváziót megelőzően. Az iráni külügyminiszter, Hosszein Amirabdollahján januárban elmondta, nem Irán felelős azért, hogy más országok az ő drónjaikat másolják. A perzsa állam állandó ENSZ-küldöttsége azt mondta a Bloombergnek, „morális okokból Teherán tartózkodik attól, hogy fegyverüzletekbe menjen bele olyan felekkel, amelyek valamilyen aktív konfliktusban állnak másokkal, mivel az ilyen fegyverzet adott összetűzésben való alkalmazása aggodalmakra ad okot”. 

Az iráni drónok egyre jobbá és észrevehetetlenebbé válnak: az, amelyik a Tower 22-t találta el, egy hazatérő drón „árnyékában” hatolt át az amerikai védelmi rendszereken, azaz a radarokat megzavarva észrevétlenül követte azt.  

Ez azt jelenti, hogy valamelyik amerikai védelmi funkció nem működött – jelezte a szíriai konfliktust figyelő ETANA Syria csoport két tagja. Az egységjó hírű katonai és civil kapcsolatok segítségével gyűjt és elemez adatokat a Közel-Keleten, mondja Joel Rayburn, egy hosszú ideje amerikai katonai hírszerzőként dolgozó tiszt, aki 2017 és 2021 között az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának (NSC) és külügyminisztériumának vezető tisztviselőjeként szolgált a régióban. „Az általuk gyűjtött adatok lehetővé teszik, hogy előre lássák a biztonsági helyzet folyamatait” – mondta. 

Az USA védelmi minisztériumának szóvivője Teherán drónbeszerzéseit, fejlesztéseit és terjesztéseit „a nemzetközi béke és biztonság növekvő fenyegetésének” nevezte. Hozzátette, hogy Lloyd Austin védelmi miniszter múlt hónapban egy magasrangú vezetőkből álló bizottságot hozott létre annak érdekében, hogy hatékony megoldást találjanak „erre a sürgős operatív kihívásra”. A Pentagon egyelőre kevés információt közölt a Jordániában történt támadásról. 

A Washington Post egy védelmi forrásra hivatkozva azt írja, hogy egy Shahed-101 drónról van szó, egy olyan kisméretű gépezetről, amelynek az elindításhoz nincs szüksége speciális felszerelésre, alacsonyan repül a radarok elkerülése érdekében, és legalább 700 km megtételére képes, ami háromszorosa az Ababil-2, a régió milíciáinak korábbi fő eszköze hatótávolságának. A Shahed-101 januárban legalább két másik sikeres támadást vitt véghez az USA erői ellen, áttörve a védelmet. Mindezt még azelőtt, hogy Irán közölte volna, a feszültség enyhítése érdekében visszahívja megbízottjait. 

Irán valószínűleg az ukrajnai orosz tapasztalatok alapján elsajátította az úgynevezett árnyékolási manővert. Ez egy régi trükk a pilóta vezette repülőgépeknél, de új a drónok esetébenAz arab ország elemzői Oroszországba utaztak, hogy tanulmányozzák az ott ezrével gyártott és Ukrajna ellen használt iráni Shahed-136 drónok sikerét azért, hogy tovább finomíthassák kitérési technikájukat – mondta el Nyikita Szmagin, a moszkvai Orosz Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának szakértője.  

Az oroszok és az irániak egymástól tanulnak. Ez majdnem ugyanolyan fontos, mint maga a technológiatranszfer” 

– mondta McInnis egykori amerikai hírszerző tiszt. 

A Vörös-tengeren a Teherán által támogatott jemeni húszik a szállítóhajókra kilőtt drónok és rakéták közreműködésével képesek voltak több mint 50 százalékkal csökkentei a Szuezi-csatornán áthaladó kereskedelmet. Az októberben Gázában kitört háború óta pedig az Irán által segített szíriai és iraki milíciák tucatnyiszor bombázták a távoli amerikai katonai bázisokat – a halálos januári támadást is beleértve. 

A szankciók problémás oldala 

Az iráni drónhasználat sokkal kifinomultabbá vált amióta 2018-ban a Trump-adminisztráció felmondta az országgal való nukleáris egyezményt. Az amerikai és európai diplomaták több mint két éven át tárgyaltak, hogy kiterjesszék az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó szankcióit az iráni rakéta- és dróneladásokra. Ám miután az USA egy 2020. januári dróntámadás során megölte Kászem Szolejmáni vezérkari tábornokot, nem volt valószínű, hogy Teherán és az őt támogató Moszkva elfogadják a további ENSZ által javasolt további szankciókat az iráni fegyverkezési programokkal szemben – jegyezte meg az európaiakkal folytatott tárgyalásokat vezető McInnis. A megbeszélések kudarcba fulladtak: „Az irániak valójában az amerikai választásokat várták, de ekkor beütött a COVID” és ez ellehetetlenítette a tárgyalásokat – mondja. 

Az ENSZ szankciói októberben, pár nappal a gázai háború eszkalációját követően jártak le. Néhány héttel később az Iráni Forradalmi Gárda Fegyveres Erői a teheráni űrmúzeumban bemutatták az eddigi legfejletteb fegyvereiket és drónjaikat Ali Hámenei ajatollahnak, Irán legfelsőbb vezetőjének. Ezek között volt a legújabb Shahed-139, a Szíriában bevetett közepesmagasságú, nagy hatótávolságú Shahed-129 továbbfejlesztett változata és a nagy magasságú, nagy hatótávolságú Shahed-147 kémdrón is, amely a Northrop Grumann Global Hawk modelljéhez hasonló. 

Március 13-án az iráni védelmi miniszter bejelentette, hogy Irán már önellátó a drónhajtóművek előállításában, és közölték, teljes fegyverexportjuk az elmúlt két évben négy–ötszörösére emelkedett. 

A szankció a találmányok atyja – és a megkerülésé is… Mivel az exportellenőrzés megakadályozza, hogy Irán katonai célra használható nyugati technológiát vásároljon, az ország olyan elektronikai alkatrészekre támaszkodik, amelyeket ázsiai beszállítóktól is meg tud venni, vagy amelyet az USA-ból és Európából fedőcégek széles hálózatán keresztül be tud szerezni. 

Ennek a gyűjtögető jellegű megközelítésnek a gyümölcse táplálja Irán leghalálosabb öngyilkos drónját, a Shahed-136-ot, amely sorozatosan bukkan fel az ukrán harcmezőkön. Kijev Korrupcióellenes Független Bizottsága által közzétett roncselemzése szerint a drónok szinte minden alkatrésze amerikai vagy európai eredetű. A Shahed-136 például a massachusettsi Wilmingtonban működő Analog Devices Inc. által gyártott kommunikációs chipet használ, amelyet egy brit székhelyű elektronikai forgalmazó honlapján Hongkongban 2649 helyi dollárért (339 dollár) lehet online megvásárolni, és 11 másik ázsiai országban is kapható. Ugyanez a drón egy dallasi székhelyű Texas Instruments Inc. mikrokontrollert használ, amelyet 290 hongkongi valutáért jegyeznek. 

A Texas Instruments és az Analog Devices szóvivője is azt mondta, tartják magukat minden Iránnal szembeni szankcióhoz és embargóhoz, és szigorú „ellenőrzési és auditfolyamatokat” tartanak fent, hogy megelőzzék termékeik illegális eltérítését viszonteladóik részéről. Néhány törvényhozó azonban kételkedik mindebben. 

Az amerikai vállalatok „tudják vagy tudniuk kellene, hová kerülnek az általuk gyártott alkatrészek” – mondta Richard Blumenthal demokrata szenátor (Connecticut) egy februári exportellenőrzési meghallgatáson. Szerinte az, hogy az exportkorlátozások ellenére az amerikai technológia továbbra is özönlik Oroszországba, majd orosz rakéták és iráni drónok képében az ukrajnai csatatereken bukkan fel, „egy nagyobb problémát jelez, ami az USA számára komoly nemzetbiztonsági következményekkel jár”.  

Az iráni dróntechnológia fejlődése 

Az iráni drónipar története egy „újítasz vagy meghalsz” típusú sztori. A forradalmi rezsim a teheráni amerikai nagykövetség 1979-es ostroma óta néz szembe az Egyesült Államok által kivetett és egyéb nemzetközi szankciókkal. Az önellátás emiatt életformává vált az iszlám köztársaság számára. 

Irán első házi készítésű drónjai az 1980-as években, az Irakkal szembeni hosszú szembenállás idején kerültek a fegyerarzenálba, amikor az USA és Szaúd-Arábia fegyverekkel és pénzzel halmozta el Szaddám Husszeint. Ebben az időben negyedmillió iráni veszítette életét. Akkor a nyugati katonai tervezők még a drónok etikus harctéri felhasználáséról vitáztak, de Iránt ez sosem zavarta. Drónfejlesztő ökoszisztémák jöttek létre egyetemeken, magáncégeken és katonai kutatóközpontokon keresztül. 

A 2000-es évek elején az ETANA által készített nem nyilvános jelentés szerint Irán legközelebbi közel-keleti szövetségesével, Szíriával osztotta meg dróntechnológiája nagy részét. A beszámoló arról is ír, hogy alkatrészeket és gyártási útmutatót rendszeresen csempésztek Szíriából Libanonba a Hezbollah milícia számára, amely többféle drónt készít az Izrael elleni háborújához. Az anyag szerint Teherán 2010-ben beleegyezett, hogy fedezi a Hezbollahnak szállított, közösen gyártott drónok és alkatrészek teljes költségét. Az iráni dróntechnológia 2011-ben kapott nagy lendületet, amikor az állami kiberparancsnokság elektronikusan eltérített egy Lockheed Martin RQ-170 Sentinelt, amely az afgán határnál tevékenykedett.  

Ezután az iráni repülésszakértők megfejtették az üvegszálas, denevéralakú drón működését, majd egy plexiüveg mögött kiállították a Forradalmi Gárda egyik bázisán, hogy megcsodálhassák a látogatók  

– állítja egy szír hadiipari mérnök, aki látta a szóban forgó eszközt. 2018-ban aztán ennek a drónnak egy klónja robbanóanyaggal megpakolva egy Szíriából Izraelbe tartó úton debütált, amikor különösen feszült volt a helyzet a Közel-Keleten. Az eszközt végül egy izraeli helikopter lőtte le. 

Iránban mára több ezer magáncég által irányított külföldi fedőhálózat biztosít importált és néha helyben készített alkatrészeket az állami dróngyártók számára. 

„Nem jó a matek” 

A zajos, lassú és aligha diszkrét drónokat jellemzően csak jóval olcsóbban tudják leszedni, mint egy tipikus Shahed- vagy Ababil-modellét. Ukrajnában önkéntes drónvadász csapatok kézi reflektorokkal, lézerpointerekkel és nagy kaliberű géppisztolyokkal követik, majd likvidálják ezeket. A Vörös-tengeren azonban az USA és szövetségesei olyan légvédelmi rakétákat használnak, mint a Sparrow, az SM-2 és a Sea Viper, amelyek darabja akár 1 millió dollárba is kerülhet.  

Az államok aránytalanul drága eszközöket használnak olcsó dolgok lelövésére”  

– mondja Erik Lin-Greenberg, a Massachusetts Institute of Technology haditechnika-történésze, aki a drónhadviselést kutatja. 

A Pentagon „aktívan dolgozik azon, hogy hatékony és megfizethető drónelhárító képességeket tudjon kifejleszteni és biztosítani” – mondta Tom Crosson szóvivő a Bloomberg kérdéseire válaszolva. A kifinomult harceszközök semlegesítése nem könnyű. „A drónok méretétől, manőverezőképességétől, sebességétől és egyéb fedélzeti technikai képességeitől függően a drónok hatástalanítása többszintű és integrált légvédelmi architektúrát igényel”. 

A robotjárművek értéke arra ösztönzi a felhasználókat, hogy egy-két találat reményében eresszék el a lövedékeket a célpont irányába. Oroszország az elmúlt hónapokban iráni kamikaze-drónokat vetett be ukrán energetikai létesítmények és városközpontok ellen. Március 6-án például negyvenkettőt indított, amelyből az ukrán légierő állításai szerint harmincnyolcat lelőttek, négy viszont átjutott a védelmen, több épületet megrongált, legalább hét embert megsebesített, és 14 ezer otthonban megszakította az áramellátást. A Világbank becslése szerint az orosz támadások nagyjából 12 milliárd dolláros kárt okoztak Ukrajna energiaszektorának. 

Azáltal, hogy szövetségeseinek és bizalmasainak – a dróniparban egyedülállóan – a saját területeiken segít drónokat gyártani, Irán partnerei technológiához és munkahelyekhez jutnak, miközben Teherán bizonyos szintig letagadhatja hozzájárulását a fegyverek felhasználásával kapcsolatban. A Prana Network által nemrégiben kiszivárogtatott dokumentumokból kiderül, hogy Oroszország 1,16 milliárd dollárt fizet Iránnak 6000 csúcskategóriás Shahed-136 kamikaze-drón gyártásáért 2025-ig. Ezeket a Moszkvától mintegy 1000 km-re keletre fekvő tatárföldi Alabugában építik egy ipari parkban, ahol az ukrajnai invázió kezdetéig a 3M Corp. és a Ford Motor Co. tevékenykedett. A nyugati befektetések kivonásával mérnökök ezrei álltak rendelkezésre, akiknek a szakértelmét a fegyvergyártásra fordíthatta a Kreml. 

Dróndiplomácia a világ minden táján 

Az iráni klerikális rezsim támogatói számára az, hogy országuk ilyen értékes fegyvereket tud kovácsolni Oroszország számára – az ukrajnai háború ütőkártyájaként – Hámenei ajatollah évek óta tartó makacs kitartását igazolják amellett, hogy a nyugati szankciók csak erősebbé teszik Iránt – mondja Vali Naszr, aki az Obama-adminisztráció idején Iránért és Afganisztánért felelős tanácsadó és a Johns Hopkins Egyetem Fejlett Nemzetközi Tanulmányok dékánja volt. „Hámenei azt mondta, hogy Oroszországra és Kínára a Nyugattal való sokéves együttműködés után végül lecsaptak” – mondja Naszr. „Az USA-t javíthatatlan imperialistáknak látja”. 

Egyes drónügyletek kimondottan kalandosak. Irán nemrégiben hét év után újra felvette a kapcsolatot Szudán kormányával, hogy segítse a Gyorsreagálású Támogató Erők (Rapid Support Forces) nevű szudáni félkatonai szervezet elleni harcban. Szakértők szerint a felkelőket Irán Perzsa-öbölbeli riválisa, az Egyesült Arab Emírségek támogatja, bár ezt utóbbi tisztviselői tagadják.Egy másik afrikai ország, Etiópia szintén iráni drónokat alkalmaz a lázadások leverésére két fronton is. Számos közép-ázsiai kérdésben az USA készséges szövetségesének számító Tádzsikisztánban gyártott iráni drónok pedig dilemmát okoznak Washington számára, hogy szankcionálják-e a kormányt a Forradalmi Gárdával való együttműködés miatt. Az ilyen nemzetközi gyártás potenciális lehetőségeket ad Teheránnak arra, hogy megkerülje a büntető intézkedéseket, és olyan országokból szerezzen be alkatrészeket, amelyekre nem vonatkoznak az amerikai technológiai szankciók. A külföldi üzemeket pedig gyártási bázisként használhaja a termékek újraimportálásához – mondja Erik Lin-Greenberg, az MIT munkatársa. 

Eközben Marokkó dühös Iránra, amiért drónokat küld Algériába a Polisario Front nyugat-szaharai szeparatistáinak. Venezuela, amely 2007 óta gyárt iráni drónokat és feltehetően nemrégiben véghez vitt korszerűsítései által elérte az Ukrajnában és a Vörös-tengeren bevetett öngyilkos drónokhoz szükséges színvonalat, potenciálisan fenyegetheti szomszédos riválisát, Guyanát. Bolívia pedig azzal váltott ki diplomáciai vitát Argentínával, hogy drónokat kért a perzsa államtól a határainak megfigyeléséhez és a kábítószer-kereskedők elleni küzdelméhez. 

„Irán azt akarja, hogy világhatalomként tartsák számon, ezért olyan törésvonalakat keres, amelyek pozíciókat jelenthetnek számára” – mondja Naszr. 

Végső soron, hacsak Kína nem hajlandó csökkenteni technológiai transzferét Teheránnak, az iráni drónipar elfojtása veszett fejsze – mondja Don Pearce, az amerikai Kereskedelmi Minisztérium egykori tilalmi főnöke.  

A szakértők szerint 5-10 évbe is beletelhet, amíg a Nyugat hatékony katonai eszközöket fejleszt ki az iráni drónok ellen. 

„Ez olyan, mintha egy omladozó gátba dugnánk az ujjunkat. A legtöbb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk mindezt lelassítani és drágábbá tenni Irán számára, ami sikerült is” – mondja Pearce. 

Frissítés 

Irán április 13-án este rakétatámadást indított Izrael ellen, amely során több mint 300 rakétát lőttek ki különböző célpontokra. Az agresszió válaszreakció volt az Izrael által április 1-jén elkövetett szíriai légicsapására. Ekkor a zsidó állam Irán damaszkuszi nagykövetsége elleni megtorlása hét halálos áldozatot követelt, köztük magasrangú katonai vezetőkét és tisztviselőkét. 

A mostani, Izraelt ért offenzíva során körülbelül 170 drónt és több mint 120 ballisztikus rakétát vetettek be. Az izraeli hadsereg szerint ezek 99 százalékát elfogták. Az Al Jazeera szerint ez volt a legnagyobb támadás, amelyet egy ország valaha önállóan elkövetett Izraellel szemben, és ez volt az első közvetlen iráni támadás az országgal szemben. Teherán figyelmeztetett, hogy amennyiben Jeruzsálem megtorolja az akciót, “erősebb és még elszántabb” ellencsapást fognak mérni.  

Benjámin Netanjáhú még szombat este telefonon egyeztetett Joe Biden amerikai elnökkel. Ekkor tisztázták, hogy az Egyesült Államok továbbra is Izrael elkötelezett szövetségese, de nem fog részt venni semmilyen Irán elleni offenzívában, ha arra kerülne sor. Az izraeli miniszterelnök jelezte, „győzelemként” értékelhető a támadás, hiszen bebizonyosodott, hogy országa rendkívüli védelmi képességekkel rendelkezik, amelyeknek köszönhetően az iszlám köztársaság támadása lényegében „sikertelen” volt.  

Az USA szerint az izraeli elhárítás majdnem az összes drónt és rakétát még a levegőben hatástalanította, és semmi „értékes” nem sérült meg. Emellett a támadás okozta közvetlen halálesetekről vagy sérülésekről sem tudnak – kivéve egy hétéves izraeli kislányról, aki egy elfogórakéta szilánkjától szenvedett sérüléseket. 

Benny Gantz a háborús kabinet minisztere jelezte, „ha eljön a megfelelő alkalom”, Teherán megfizet tettéért. Az akciót a világ országainak több vezetője is elítélte. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock