Ukrajnában és Gázában láthattuk, hogy a háborúban mit képes művelni a mesterséges intelligencia. A gépek vezérelte harc – ami ha lehet, az eddigieknél is könyörtelenebb – felvet számos erkölcsi szempontból kényes kérdést. A külföldi sajtó szerint a mesterséges intelligencia alkalmazása már rég átlépte azt az egykor elképzelt vörös vonalat, amelyre a tudósok korábban kitartóan figyelmeztettek.
Az EU annyira amatőr módon szankcionálta az orosz oligarchákat, hogy az ügyvédeiknek sétamenet volt miszlikbe aprítani az úgynevezett bizonyítékokat. A mostani eset precedensteremtő lehet – perek százaira számíthat az unió, kedvező előjelek nélkül.
Az ukrán sajtó komolyan bírálta a német ARD tévécsatornát. Egyrészt szerintük tendenciózus tudósítást adtak az oroszok által elbitorolt területen való ténykedésükről, és egyben felfedték, hogy német cégek is segítik az orosz megszálló rezsimet Mariupol városában.
Az ukrán elnök élesen bírálta Olaf Scholzot, amiért az nem akar Taurus rakétákat küldeni Kijevnek. Ráadásul – felrúgva a diplomáciai játékszabályokat – bizalmas beszélgetések részleteit szivárogtatta ki.
Az oroszok az utóbbi hetekben meglepő intenzitással támadják Ukrajna energetikai rendszerét. Az elhúzódó áramkimaradások még inkább felgyorsíthatják a polgári lakosság távozását. Ha van is áram, a rendszerben olyan kilengések vannak a feszültségben, ami tönkreteszi az égőket, az elektromos fogyasztókat – állítja egy Moszkvában élő amerikai tudósító.
A párizsi kormány megfogadta Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tanácsát, és hatalmi szóval nyúl bele a hadiipari üzemek exportpolitikájába. A helyzet több mint szerencsétlen, de úgy tűnik, a francia vezetés már nem ismer határokat.
Brüsszel azt ígérte Kijevnek, hogy az orosz zárolt állami vagyonból származó nyereséget, nagyjából 5 milliárd eurót átutalja neki segélyként. Aztán az utolsó pillanatban a jog ismét győzedelmeskedett az érzelmi politizálás felett. Az eredmény újabb csapást jelent az ukrán költségvetésnek.
Recseg-ropog az EU mezőgazdasági támogatási rendszere – véli Boros Gergő agrárszakértő. A Stradamus Zrt. tanácsadó testületének tagja szerint a termőföld ma egyre kevésbé jó befektetés, főként mert Ukrajna EU-hoz történő közeledésével a mai uniós közös agrárpolitika immár látványosan terhes a gazdáknak. A minapi gazdatüntetések nyomán Brüsszel most próbálja toldozni-foldozni a szabályokat, de itthon csupán a legnagyobb, sok ezer hektáros agrárgazdaságoknak maradhat esélyük a sikerre.
Erősödik a kapcsolat Moszkva és Phenjan között: a fegyverekért cserébe ömlik a kőolaj Észak-Koreába. Elméletileg Oroszország az ENSZ-retorziók miatt ezt nem tehetné meg, gyakorlatilag azonban mit lehet kezdeni a világ legszankcionáltabb államával, amely megszeg egy másikkal szembeni büntetőintézkedést?
Zavar van az adásban: előbb a francia elnök háborús héjaként veri a harci dobot, majd váratlanul békegalambként ír le pár kört, és arról beszél, hogy a nyári olimpia ideje alatt a fegyvereknek hallgatniuk kell. Végül izzadt macsóként, bokszkesztyűvel a kezén méregeti a fekete öves cselgáncsozó Putyint. A világsajtó valahogy így látja a szerepeket állandóan összekeverő Macront.
Folytatódik a 60 milliárd dolláros ukrán hadisegély tervezetének blokkolása az amerikai kongresszusban. A képviselők két hétig most a húsvétra készülnek, majd annak fáradalmait pihenik ki. Ukrajna ráér, az illegális migráció kérdése nem – üzenték a republikánusok, és elmentek tojásra vadászni.
Az Európa motorját jelentő német gazdaság, különösen az ipar mélyrepülésben van, miután a működésének alapjai megrendültek. A súlyosbodó strukturális kihívásokra pedig pártpolitikai okok miatt nem képes választ adni a széttartó gazdaságpolitika. A német gyengélkedés Európa többi részére is kihat, és a belpolitikai feszültségeket is kiélezi.
Felszámolta a „háborús szponzorok listáját” Kijev, amelyet a szerinte oroszbarát nyugati vállalatok, köztük az OTP megszégyenítésére használt. A lépés arra utal, hogy Ukrajna – megijedve a segélyek akadozásától – az agresszív kommunikáció helyett ismét a kérések korszakába lép. Amennyiben igaz.
A cím nem elírás: az amerikai elnök felszólította Kijevet, hogy haladéktalanul fejezze be az orosz kőolajfinomítók elleni dróntámadásokat. Biden aggódik egy esetleges olajáremelkedés miatt, ami a kampányban nagyon rosszul jönne neki. A félelem érthető, Washington hipokrita magatartása azonban ennél pőrébben nem is mutathatta volna meg magát.
Nem csillapodik a rendszerszintű korrupció Ukrajnában. Ezúttal a katonák élelmezéséért felelős volt osztályvezető ügye látott napvilágot, aki fantomcégeken keresztül, túlárazva adta el a hadseregnek az élelmiszert, a különbözetet pedig megtartotta. Mintegy másfél millió dollár értékben.
Bár az európai gazdák elsősorban az ukrán gabona (és egyéb termékek) behozatalát állítanák meg, az Európai Bizottság úgy vélte, a piaci helyzetet azzal konszolidálhatja, és a sztrájkoló gazdálkodókat azzal nyugtathatja meg, ha tiltó vámokat vet ki az orosz gabonára. A terménykereskedők szerint az ukrán szállítmányokhoz képest az orosz és fehérorosz mennyiség alacsony volt, ezért a vámok kivetése jórészt szimbolikus.
Visszafogott vitát és lezáratlan javaslatokat hozott magával a márciusi EU-csúcs. Az Európai Tanács ülésén a legérzékenyebb téma Ukrajna további fegyverzése, valamint az unió védelmi képességeinek erősítése volt, főszerepben az újabb közös hitelfelvétellel és az orosz zárolt vagyonok elkobzásának lehetőségével. Magyarország nem enged álláspontjából.
A becslések szerint 280 milliárd dollárnyi orosz szuverén vagyont fagyasztottak be az Egyesült Államok és szövetségesei a bankrendszerükben a háború kezdete óta. Azóta is dúl a vita, hogy mit is kezdjenek az alapokkal. A kérdés napról napra sürgetőbbé válik, hiszen Ukrajna híján van emberanyagnak, lőszereknek és főleg a pénznek, miközben az amerikai republikánus képviselők 60 milliárd dollárnyi, Kijevnek szánt segélyt blokkolnak.
Denisz Smihal megköszönte a francia elnöknek a világos kommunikációt, amikor arról beszélt, hogy nyugati katonákat kellene Ukrajnába küldeni. Egyben azt is bejelentette, hogy az amerikai 60 milliárd dolláros segély, amelyet a kongresszus hónapok óta blokkol, már ebben a hónapban megérkezhet. Bár ilyesmit elméletileg senki nem ígért neki.
A német fővárosban a múlt héten a weimari hármak – Német-, Francia- és Lengyelország – vezetőinek találkozóján megpróbálták megint működőképessé tenni az ukrajnai háború által megtépázott Berlin–Párizs-tandemet. Nem sok sikerrel. Macron azóta is kitart, és egyre nagyobb tábort gyűjt maga köré azzal a céllal, hogy katonákat kell küldeni Kijev megsegítésére. Ez a problémahalmaz jól mutatja, hogy milyen mélyek a különbségek a két ország védelmi stratégiájában.
Az olajárplafont kikerülő orosz árnyékflotta tagjai zömében egy moszkvai biztosítóval állnak szerződésben. Csakhogy abban van egy apró betűs rész is, amely kimondja: amennyiben a hajót a szankciók kijátszása közben éri szerencsétlenség, egy cent sem jár a pórul járt szállítónak. De akkor ki viselné egy tankertragédia anyagi következményeit?
Németország évek óta küzd a lemorzsolódással, de Franciaországban is aggasztó a helyzet. Néhány kivétellel egész Európában ugyanazzal a gonddal szembesülnek a kormányok: a cél már nem is a toborzás, hanem a megtartás.
Andrew Korybko elemző szerint Ukrajna Medvegyev-féle szétosztásánál a békére reálisabb a koreai forgatókönyv, ahol a nyugatiak szépen feldarabolják az országot „gazdasági befolyási övezetekre”. Persze Lengyelország sem marad hoppon, ám arra, hogy hivatalosan visszafoglalja az elvesztett területét, egy kicsit várnia kell. Végeredményben Odessza amúgy is egy francia város!
Folytatódik Macron ámokfutása a nyugati csapatok Ukrajnába küldéséről. Ha mindenki helyén kezelné a dolgot, és betudná a francia elnök küldetéstudatos Napóleon-karikatúrájának, nem lenne gond. De nem ez történik. A végén csak sikerül kirobbantani egy atomháborút, merci, monsieur le président, merci!
Az elmúlt időszakban bizonyos körökben nagy figyelmet kapott az ukrán fizetőeszköz, a hrivnya jobb teljesítménye a forinthoz képest. Azonban, akik erről beszélnek valójában csak saját tájékozatlanságukat bizonyítják.
Bár Oroszország lépésről lépésre halad előre Ukrajnában, a Nyugat még mindig bízik az ukrán győzelemben. Nem csoda: a politikusok, a vezetők és a befektetők már most szemlélgetik a második világháború óta legnagyobb újjáépítési szerződéses kínálatot. Olyan újjáépítési tevékenység van kilátásban, amely az Európai Beruházási Bank becslései szerint több mint ezer milliárd dollárnyi állami és magántőkét fog megmozgatni.
Az orosz gázszállítás megszűnése nemcsak a lakossági fűtés terén okozna nehézségeket, hanem az egészségügyi intézmények működését is érintené. Kényszerűen csökkenteni kellene a fertőtlenítési eljárásokat, és az orvosoknak a nem sürgős beavatkozásokat is el kellene halasztaniuk a gázfogyasztás csökkentése érdekében. Mindez súlyosan befolyásolná Európa gazdaságát.
A háború elején elhangzott instant klasszikust, a „Russian warship, go f**k yourself” mondatot kiötlő katona családja le akarja védetni a szlogent – természetesen anyagi okokból. Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala azonban háromszor is visszautasította a trükkös beadványokat.
Igazi bűvészcsoda készült Brüsszelben: adnak is ajándékot Kijevnek, meg nem is, fizetnek is, meg nem is, támogatják is Ukrajnát, meg nem is.
Az elmúlt három évtizedben csak néhány alkalommal regisztrált nagyobb pesszimizmust a német ZEW gazdasági kutatóintézet barométere, mint amekkorát az orosz-ukrán konfliktus kezdete óta. Sajnálatos módon a múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a pesszimizmus soha nem volt alaptalan.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
