Santo Martin és Kecskés Bálint, a Makronóm Intézet elemzőinek írása 

A Magyar Nemzeten megjelent elemzésünkben bemutattuk, hogy milyen szerepe van az ipari termelő beruházásoknak a magas hozzáadott értékű, versenyképes technológiai szolgáltatói és K+F-szektor megjelenésében, valamint hogy a hazai cégek dominálta szolgáltató szektor hogyan profitál az ide érkező ipari beruházásokból.

Kutatás és fejlesztés nincsen ipar nélkül 

Széles körben hangoztatott kritika, hogy a magyar gazdaságstratégia csupán az összeszerelő üzemek hazánkba vonzására fókuszál a magas hozzáadott értékű munkahelyteremtés helyett. Az érvelés mögötti logika azonban rendkívül leegyszerűsítő, és nincs tekintettel az ipari ökoszisztémák valódi működésére. 

Számos nemzetközileg elismert tanulmány és publikáció, köztük az EU Közös Kutatóközpontjának (JRC) jelentése és Thomas J. Duesterberg, a Hudson Intézet vezető gazdasági szaktekintélyének a Harvard Business Review-ban megjelent értekezése is elismeri:

az ipari környezet megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy innovációról lehessen beszélni.

Mikko Ketokivi, a madridi IE Business School operációmenedzsment és szervezettervezés professzora a Journal of Operations Managementben megjelent publikációjában egyenesen amellett érvel, hogy bár minden termék esetében kívánatos a K+F-tevékenységet és a gyártást egymáshoz közel végezni, minél összetettebb és személyre szabhatóbb egy termék, annál kevésbé lehet szétválasztani ezeket egymástól. A fent említett példákból kiindulva nem túlzás kijelenteni: ahol megépül egy bonyolult terméket előállító gyártóüzem, ott előbb-utóbb – megfelelő feltételek és állami szerepvállalás mellett –

törvényszerűen megjelennek a hozzá kapcsolódó innovációs, magasabb hozzáadott értékű munkahelyeknek. 

Magyarországról ez az ipari környezet hiányzott 2010-ben, és ezért, ezzel összefüggésben hiányzott 1 millió munkahely is, amely a fentebb leírtak szerint az innovációs munkahelyek előfeltétele. Első lépésként tehát Magyarországot kellett újraiparosítani, aminek kapcsán nem mellesleg 1 millió új munkahely is létrejött: a hazai ipar 2010 óta a lengyel után a második legnagyobb növekedést érte el a régió nyolc országa közül (Lengyelország: 79,1, Magyarország: 41,9, Szlovákia: 38,6 százalék). A célzott külföldi működőtőke-vonzásnak és innovációs rendszerfejlesztésnek köszönhetően ráadásul az elmúlt évtizedben leginkább – az IMF jelentése szerint is – a medium és high-tech ipar és az ezzel járó ipari kultúra erősödött meg Magyarországon.

Mára a hazai ipar a német és a dán iparral versenyezve a leginkább high-tech Európában, vagyis Magyarországon az egyik legmagasabb a high-tech aránya az iparon belül. 

Az újraiparosítással párhuzamosan már lehet innovációról beszélni 

Vitathatatlan tény, hogy a tudásba fektetett tőke megtérüléséhez megfelelő közeget szükséges teremteni. Az újraiparosítással párhuzamosan jól megtervezett stratégia mentén az innovációs tevékenység is felpörgött, ennek pedig már számos mérhető eredménye látszik. Ráadásul nem is akármilyen. 

Az elmúlt 10 év alatt a kutatói és fejlesztői munkahelyek száma megduplázódott Magyaroszágon és ezzel a legnagyobb arányban nőtt az EU-ban  

Magyarországon a K+F-területen dolgozók aránya 2010 és 2020 között 31 ezerről 61 ezer főre nőtt, ráadásul az EU-ban nálunk növekedett a leggyorsabb ütemben.

Eközben az innovációpolitika által elért vállalatok száma 2018 óta megháromszorozódott (3000 fölé emelkedett), és az innovatív kkv-k aránya az összes kkv-n belül szintén növekedni tudott: a 2014-es 24 százalékról 2020-ra 29-re. 

Megtriplázódott a kutatás-fejlesztésre és innovációra szánt forrás 

Míg hazánkban a teljes K+F-ráfordítás 2016-ban 427 milliárd forint volt, ez az összeg 2022-re elérte a 920 milliárdot is, amelynek mintegy kétharmada vállalati ráfordítás volt. Ez részben annak is köszönhető, hogy az itt levő multinacionális cégek a magyar munkaerőben rejlő potenciál és az állami szerződéskötési kritériumok miatt nem csak gyártósort telepítenek hazánkba. Vagyis

a beruházásösztönző támogatások odaítélésekor vállalják a helyi egyetemmel való kapcsolatot és közös kutatás-fejlesztési projektek indítását.  

Ezekből az összegekből jut az olyan kutatásokra is, mint Krausz Ferenc Molekuláris Ujjlenyomatkutatója (CMF), amelynek a finanszírozására a kormány már 2019 óta 20 milliárd, 2023-tól pedig további 75 milliárd forintot szánt, vagyis jóval a Nobel-díj odaítélése előtt felkarolta a kutatását. A tehetségek hazacsábítására kiváló példa az is, hogy Karikó Katalin kutatói ma már Magyarországon dolgoznak, ezzel is tovább erősítve a hazai tudományos életet. Ez szintén kézzelfogható bizonyítéka a tudástermelő rendszereink sikerének. Ennek kapcsán okkal remélhetjük, hogy 2030-ig lesznek még Nobel-díjasaink, várományosaink pedig már biztosan vannak: 

• Roska Botond – az emberi látás visszaállítása, 
• Barabási Albert László – a hálózatok szabályszerűségei, 
• Buzsáki György – agysejtek működésének befolyásolása, 
• Peták István – rákkutatás, 
• Vellai Tibor – öregedés kutatása 
• és még sokan mások. 

2022-től kezdődően az egyetemi modellváltással párhuzamosan az egyetemek költségvetése megduplázódott 

Az egyetemekre költött állami források 2022-ben meghaladták az 1000 milliárd forintot, megközelítve a GDP 2 százalékát. A modellváltó intézmények a rendelkezésükre bocsátott források felét csak szigorú teljesítményelvárások teljesítése esetén kapják kézhez. Ezen elvárások közül a legfontosabb, hogy

képesek legyenek kiszolgálni régiójuk magas hozzáadott értéket és így magas bért fizetni képes munkaerőigényét, valamint hogy összekapcsolják az exportversenyképes multinacionális vállalatok és a hazai tulajdonú, jellemzően kreatív és innovatív kisvállalati szektort. 

Mindezek eredményeként az elmúlt három évben 12 spin-off-cég jött létre a magyar egyetemeken, az egyetemi szabadalmak száma pedig a 2019-es 19-ről 2021-re 76-ra nőtt. 

A high-tech ipar fejlődéséhez érdemben járult hozzá a hazai beruházásösztönzés rendszere 

A HIPA, vagyis a magyar beruházásösztönző ügynökség közreműködésével bevont működőtőke-beruházások értéke 2023-ban hazánkban meghaladta a 13 milliárd eurót, amely kétszerese a 2022-es, akkor rekordnak számító értéknek. Ezt az eredményt ráadásul úgy sikerült elérni, hogy közben egyre élesebb nemzetközi verseny folyik a termelő beruházásokért.

A HIPA által támogatott projektek jelentős része vagy az IMF definíciója szerinti high-tech szektorokba irányult, vagy kifejezetten K+F-fókuszú volt.

Ez a folyamat szorosan összefügg egyrészt a magyar ipar evolúciójával, másrészt a beruházásösztönzésben egyre hangsúlyosabban megjelenő horizontális és vertikális integráció szempontjaival: az idetelepülő vállalatok megteremtik annak a lehetőségét, hogy a hazai kkv-k és egyetemek együttműködhessenek velük, ezenkívül piacot is jelentenek a beszállítóknak és a szolgáltatóknak (pl. logisztikai szektor), amivel multiplikálják a gazdasági hatásokat. 

Az ösztönzőknek köszönhetően világszinten is egyedülálló kutatási infrastruktúrák jöttek létre 

Mindezek eredménye, hogy a régióban nálunk a legmagasabb a high-tech aránya az exportban. Ami az autógyártást illeti, napjainkban már semmiképp sem lehet pusztán összeszerelésről beszélni. Egyrészt azért, mert a high-tech üzemekben jól felkészült szakmunkások gyártják a gépkocsikat, ami jóval több mint puszta „összeszerelés”. Másrészt pedig ipari-egyetemi együttműködések garmadája bizonyítja az ökoszisztéma fejlődését: a győri Audi Hungária Zrt. szakemberei a Budapesti Műszaki Egyetemmel és a győri Széchenyi István Egyetemmel együttműködve mára négy egyetemi tanszéket is vezetnek, és összesen 150 szakember vesz részt az egyetemi együttműködésekben. A kecskeméti Mercedes-Benz Hungária Kft. ugyancsak szorosan összefonódott a kecskeméti Neumann János Egyetemmel, mára pedig hét különböző egyetemi szak kapcsolódik a járműgyártáshoz. 

Az innováció azonban nem áll meg az egyetem kapuinál. A számos példa közül most csak néhányat emelünk ki azokból, ahogy Magyarország közvetlenül vonzza az innovációt:  

Stratégiai cél, hogy a járműgyártási értéklánc minden fontos elemét hazánkba csábítsuk,

ennek eredményeként pedig megszületett Európa legnagyobb és a világ egyik legkorszerűbb járműipari tesztpályája, a ZalaZONE: a 8500 négyzetméteren elterülő központban minden megtalálható, ami a modern autógyártáshoz és -teszteléshez szükséges. Mindemellett a ZalaZONE-hoz kapcsolódó Tudományos és Innovációs Park projektje keretében létrejött egy olyan innovációs intézmény, ahol többek között a drónos járműkövetésre, az önvezető közlekedésre, az elektromobilitásban használt hajtásláncokra és egyéb fejlett technológiák kutatására nyílik lehetőség. Ezek a példák is megerősítik, hogy

a magas hozzáadott értékű tevékenységek az ökoszisztémák működése során jönnek létre, vagyis amikor az ide települő multinacionális vállalatok szorosan együttműködnek a helyi szereplőkkel, legyen szó egyetemekről vagy éppen magyar startupokról. 

Arra, hogy az olyan stratégiai fontosságú projektek létrejötte, mint a ZalaZONE, hány magas hozzáadott értéket termelő kutató-fejlesztő munkakörbővülést eredményezhet már rövid távon is, arra kiváló példa a Bosch innovációs tevékenységének magyarországi bővítése: napjainkra a vállalatnál itthon már több mint 3500-an dolgoznak a kutatás-fejlesztési területen, és a cég évente mintegy százmilliárd forintot fektetett K+F-be. A vállalat 2022-ben adta át a 70 milliárd forintból megvalósult, 90 ezer négyzetméteren 1800 újgenerációs munkahelyet teremtő Bosch Budapest Innovációs Kampuszát kutató- és tesztlaborokkal, valamint tesztcsarnokokkal kiegészülve. Éppen csak átadták a létesítményt, a cég már be is jelentette a következő beruházását: a ZalaZONE Járműipari Tesztpálya szomszédságában 3500 négyzetméteren hozzák létre a Bosch Kutató-Fejlesztő és Teszt Kampuszt, ahol 2025-ig több mint 200 fejlesztőmérnök fogja a jövő meghatározó autóipari technológiáit fejleszteni, csaknem kétszer annyian, mint ahányan a néhány évvel ezelőtt létesült Jaguar-Land Rover budapesti mérnöki központjában dolgoznak. A Bosch mellett az osztrák autóipari fejlesztőcég, az AVL szintén a ZalaZONE tesztpályája mellett hozott létre járműtechnikai központot, ahol ma már mintegy 150 mérnök és tesztpilóta dolgozik.  

Az Bosch Budapest Innovációs Campus épületei céglogóval Kőbányán, a Gyömrői úton. (Forrás: MTI)

Még mindig Zalaegerszegen maradva nem feledkezhetünk meg a Rheinmetall magyarországi gyáráról sem, ahol 50 fejlesztőmérnök működik közre az ország védelmi képességeinek szempontjából fontos harckocsik fejlesztésében. 

Nem csupán hazai, de világviszonylatban is említést érdemel a 21. század egyik legmodernebb kutatóintézete, az ELI-ALPS Lézeres Kutatóközpont.

Az intézmény szellemi atyja és kezdeményezője Gérard Mourou francia fizikus, aki 2018-ban Nobel-díjat kapott a lézertechnológia területén elért eredményeiért. A szegedi intézmény célja, hogy a kutatók a nagy intenzitású fényimpulzusok és az anyag kölcsönhatásának vizsgálata során új utakat nyissanak meg többek között az anyagtudomány, az orvostudomány és a környezetvédelem területén. A magyar intézmény küldetése a felfedező kutatási projektek bevonzása, vagyis egy olyan helyszín megteremtése, amely a nemzetközi kutatói közösség rendelkezésére áll, és tudóscsoportokat vonz a világ minden tájékáról. Jól mutatja a sikerét az ott dolgozó több mint 100 kutató, a szakma pedig az intézményt a következő 50 év kulcsszereplőjének titulálta, egy lapon említve olyan tudományos központokkal, mint a NASA. 

Rendszerben kell gondolkodni: az egyik szektor húzza magával a többit is 

Fontos kiemelni, hogy

a fejlődő ipar fejlődő szolgáltató szektorral jár együtt,

hiszen a nemzetgazdaságon belül a különböző ágazatok nem függetlenek egymástól, hanem szorosan összekapcsolódnak, így az egyik szegmens (pl. ipar) fejlesztése húzza magával a többi terület (pl. szolgáltató szektor) teljesítményét is. Számításaink szerint az ipar által előállított bruttó hozzáadott érték növekedéséből ugyanolyan mértékben profitálnak a hazánkban működő iparvállalatok, mint a szolgáltató szektor szereplői. Emellett az iparpolitika révén létrejövő álláshelyek bérjövedelemhez juttatják a munkavállalókat, akik aztán ezt elköltik, többek között szolgáltatásokra. A háztartások hazai kibocsátásból származó fogyasztási kiadásainak a 80,2 százaléka a szolgáltató szektorban jelenik meg keresletként. Vagyis az iparban a bérkifizetésből létrejövő fogyasztásból is elsősorban a szolgáltatások profitálnak. 

Az ipar támogatja hazánk exportképességét is: Magyarország a világ 14. legkomplexebb, leginkább exportképes gazdaságával büszkélkedhet az Observatory of Economic Complexity (OEC) szerint.

Az exportált termékek esetében fontos kiemelni, hogy hazánkban EU-s összehasonlításban is kiemelten magas a high-tech termékek részaránya a feldolgozóipari exporton belül, megelőzve ezzel régiós versenytársainkat: míg Magyarországon a részesedés 2019-ben meghaladta a 77 százalékot, addig ez az arány Németországban 73,9, Lengyelországban 54,8, Csehországban 71,9, Szlovákiában 72,7 százalék volt.  

A cél világos, de az úton végig kell haladni 

A magyar gazdaság- és iparstratégia – a nemzetközi folyamatokra figyelve, azokat megértve – helyezte középpontba az FDI-vonzást, annak horizontális és vertikális integrációját, valamint a K+F-fejlesztések fontosságát. A kormányzati stratégia kiegészül olyan pénzügyi és stratégiai segítségnyújtással, mint a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram vagy a Neumann János Program (NJP). Ez utóbbival a magyar kormány célul tűzte ki, hogy az egyetemek, kutatóintézetek, valamint a gazdasági szektorok összekapcsolásával hazánk 2030-ra az unióban a jelenlegi 21. helyről a legjobb 10, világszinten pedig a jelenlegi 34. helyről a legjobb 25 innovátor közé emelkedjen. 

Habár figyelembe kell venni az egyes országok ipari szerkezetének sajátosságait, összességében megállapítható, hogy

a fejlett gazdaságokban a nagy gyártási szektor szerepet játszik az innováció által vezérelt növekedésben:

a kettő szorosan összefügg, mindegyik lépcsőfok a másikra épül, jelenleg pedig egy több évtizedes transzformációs folyamat közepén járunk. Az út és a stratégia világos, végig kell rajta menni. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI