A minap publikálta a KSH, hogy 2023 negyedik negyedévében a magyar gazdaság teljesítménye éves alapon ugyan nőtt 0,4 százalékkal, azonban negyedéves alapon stagnált, míg a tavalyi év egészében 0,8 százalékkal zsugorodott. Az adat kellemetlen meglepetést okozott, mivel az elemzői – egyébként meglehetősen optimista – várakozások negyedéves alapon 0,6 százalékos bővülést tartalmaztak – állapította meg Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője a Világgazdaság portálon. A 0,8 százalékos visszaesést nehéz szépíteni, viszont fontos kontextusba helyezni, hogy milyen gazdasági környezetben következett be – szögezte le véleménycikke elején a szerző. 

A rezsicsökkentés fenntartása 

Érdemes megnézni, a tavalyi év honnan indult gazdaságilag. 2022 decemberében az infláció 24,5 százalékon állt, még nem tetőzött.

Az áremelkedés mérsékelte a vásárlóerőt, valamint óvatosságra intette a háztartásokat, ilyen helyzetben pedig várható volt, hogy a fogyasztás nem fogja húzni a gazdaságot.  

Az MNB az infláció letörése érdekében 2022 szeptemberéig 13, majd októberben a forint árfolyamának védelme és a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében 18 százalékra emelte az irányadó rátát. Ilyen kamatszint mellett természetes, hogy a hitelezés befagy, ami – kiegészülve a gazdasági bizonytalansággal – a beruházások visszaesését vonja maga után.  

Ezt a helyzetet rontotta, hogy a rezsicsökkentés átlagfogyasztásig való fenntartása, valamint a megugró kamatkiadások a fiskális politika gazdaságösztönzési mozgásterét is beszűkítették, miközben az uniós forrásokat is visszatartották – állapította meg Molnár Dániel. A fogyasztás mellett tehát a beruházások húzóerejében sem reménykedhettünk. 

Az egyértelmű volt, hogy sem az infláció, sem az alapkamat nem fog egyik napról a másikra visszatérni egy „kezelhető” tartományba, ez sokkal hosszabb időt vesz majd igénybe. Ám ezen a téren egyértelműen sikerült felülmúlni a várakozásokat. Még az év elején is sokan szkeptikusan álltak az egy számjegyű infláció lehetséges eléréséhez az év végére, ehhez képest ez már októberre bekövetkezett, decemberben pedig a pénzromlási ütem már csak 5,5 százalékon állt – összegezte a gazdasági szakértő. 

Szelídülő infláció 

Az infláció megszelídülése pedig 725 bázispontos irányadóráta-csökkentést tett lehetővé a jegybank számára. Ugyan a 10,75 százalékos – a januári döntés nyomán 10 százalékos – alapkamat még mindig magasnak tekinthető, már sokkal közelebb van a „kezelhető” tartományhoz. A két fő probléma (magas infláció és kamatszint) közül tehát a magyar gazdaság másfelet már leküzdött a tavalyi év során. 

Miben reménykedhettünk tehát 2023 elején, mi mentheti meg a gazdaságot a recessziótól, ha a fogyasztásra és a beruházásokra nem számíthattunk? –  tette fel a kérdést a Makronóm Intézet elemzője. A bizodalmunkat a nettó exportba fektettük.

A fogyasztás és a beruházások visszaesésének mellékterméke, hogy mérséklődik az importigény, ami minden más változatlansága mellett javítja a külkereskedelmi mérleget. 

Reménykedhettünk továbbá az exportban is, mivel az elmúlt évek magas beruházási rátája nyomán kiépülhettek azok a kapacitások, amelyek kedvező külső környezetben kihúzhatják a magyar gazdaságot a belső problémái (a magas infláció és kamatszint) okozta bajból.  

Ez a várakozás az év nagy részében működött is, a nettó export 5 százalékponttal járult hozzá a gazdasági növekedéshez a tavalyi első három negyedévben,miközben a belső kereslet ekkor 6,2 százalékos visszaesést indukált volna. Látható tehát, hogy kis, nyitott gazdaságként szükségünk van az exportkapacitásokra, mivel kedvezőtlen helyzetben sokat tudnak enyhíteni a belső bajokon. 

Függés a német gazdaságtól 

Az év végére azonban ezen a téren is súlyosan elromlott valami. Az, hogy erőteljesen függünk a német gazdaságtól – nemcsak az itt működő német cégek miatt, hanem külkereskedelmi kapcsolataink révén is –, nem volt titok sohasem. Tudtuk – emlékeztetett a szakértő –, hogy ha a német gazdaságban problémák vannak, annak a hatásai alól mi sem húzhatjuk ki magunkat. A gondot az okozza, hogy a német gazdaság problémái sokrétűek és mélyrehatók.  

A magas technológiai fejlettség és az alacsony energiaárak kombinációja korábban erős versenyképességi előnyt jelentett a német gazdaság számára a világpiacon.  

Azonban az erőltetett zöldítés, az atomenergia háttérbe szorítása és az orosz energiahordozóktól való elfordulás, kiegészülve a technológiai lemaradással, a korábbi növekedési modell alappilléreit döntötte romba – hívta fel rá a figyelmet Molnár Dániel.  

Ezen problémák hatásai pedig az év végén a magyar gazdaságban is felütötték a fejüket, ahogy azt az utolsó hónapok ipari, illetve külkereskedelmi adataiban láthattuk. Tehát pont akkor vesztettük el a mentőövünket, amikor már elkezdtünk kievickélni a vízből – a fogyasztás a kiskereskedelem és a turizmus év végi számai alapján már éppen kezdett életjeleket mutatni. 

A német hangulatindexek is borúsak 

Mi következik ebből az idei évre vonatkozóan? Figyelve a német történéseket, nem mondhatjuk, hogy gyorsan kezelni fogják a problémáikat, nincs jele annak, hogy felismerték volna a bajok forrását és aktívan dolgoznának a megoldásán. A német hangulatindexek alapján a gazdasági szereplők sem optimisták a kilátásokat illetően. Tehát külső húzóerőre nem számíthatunk, az év elején biztosan nem. Maradnak a belső források. 

Az infláció lassulása, valamint a béremelkedési ütem fennmaradása nyomán az idei évben érdemi, 6-7 százalékos reálbér-növekedés következhet be, emellett számítani lehet a fogyasztás felfutására

– ismertette a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője. 

A beruházások esetén már vegyes a kép, az alapkamat továbbra is magas, illetve a kedvezőtlen kilátások – a külpiacokat illetően – a beruházási hajlandóság mérséklődése irányába hatnak. Az állami hitelprogramok (például a Baross Gábor újraiparosítási hitelprogram), valamint a decemberi uniós megállapodás nyomán érkező EU-s források javíthatják a helyzetet. 

A tavalyi éves 0,8 százalékos visszaesés a fentiek fényében – még ha ez rosszul hangzik is – inkább tekinthető pozitív kimenetnek, mintsem tragédiának – vélte a szerző. A 2022-ből a magyar gazdaságra szakadt örökség (magas infláció, magas kamatok) leküzdése semmiképp sem volt egyszerű feladat, áldozatokat igényelt. Ennek mértékét tudta enyhíteni a nettó export javulása, azonban nem az év egészében.  

Keserű pirula, hogy most, amikor a belső forrásokat is csatasorba lehetne állítani a növekedés érdekében, a külső környezetünk elromlik. Az elmúlt négy évben már megszokhattuk – állapította meg cikkében Molnár Dániel –, hogy  

amikor valamilyen gazdasági várakozást lefektetünk, azt nem várt helyről fogják felborítani: sorrendben koronavírus-járvány, ellátási nehézségek, orosz–ukrán háború, energiakrízis, inflációs sokk és most a német gazdaság.  

Pedig a véleménycikk írója szerint a fenntartható felzárkózási ütem feltétele lenne a belső és külső forrásokat egyaránt kiaknázó, nyugodt növekedési környezet. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock