Benin és Niger között nem a legjobb a viszony, amióta az utóbbi államban 2023 júliusában egy puccsot követően egy katonai junta vette át a hatalmat. A kormánybuktatást követően a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) – amelybe mindkét ország beletartozik – felfüggesztette Niger tagságát, szankciókat vezetett be és kötelezte a tagállamokat, hogy zárják le Nigerrel közös határaikat. 

A 15 tagú Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) egy regionális politikai és gazdasági tömb. A csoport egzisztenciális válsággal néz szembe, miután Mali, Burkina Faso és Niger bejelentette kilépési szándékát. 

Miért kaptak hajba? 

Habár a szankciókat azóta feloldották, a katonai rezsim még májusban sem tárulkozott ki Benin számára, arra hivatkozva, hogy nem szeretnék, ha a száheli átmeneti övezetben található határvidéken tevékenykedő iszlám radikálisok átjutnának Niger területére. Az aggodalomnak volt valóságalapja: Benin északi határainak mentén él az ország muszlim lakosságának jelentős része, a Porto Novó-i központi kormányzat ereje azonban itt a leggyengébb. A Cotonou kikötőjén keresztül érkező importot Niger csak nehezen és kockázatosan tudta volna más útvonalakra terelni: Togón vagy az iszlám radikálisoktól hemzsegő Burkina Fasón keresztül. 

Gazdasági szempontból azonban ez egyértelműen hátrányos volt Niger számára (igaz, Beninnek is). A lépés inkább politikai indíttatású lehetett, egyrészt, mivel  

a nigeri kormány még mindig attól tart, hogy az ECOWAS vagy Franciaország katonai beavatkozással megpróbálhatja visszaültetni pozíciójába a megbuktatott elnököt”  

– ahogyan Ulf Laessing, a bonni Konrad Adenauer Alapítvány Száhel menti regionális programjának vezetője megfogalmazta. Másrészt Niamey éppen az egyébként is rogyadozó ECOWAS-on kívül próbál kapcsolatokat építeni, politikai függetlenséget keresni. Ebben Mali és Burkina Faso személyében partnerre is talált, amelyekkel 2023 szeptemberében a Száheli Államok Szövetségének megalapításáról döntöttek.  

A két ország között gyakorlatilag leállt a kereskedelem, és Benin is rendkívül megérezte a határzár következményeit. A szankciók előtt a teljes benini export Niger irányába évente 60 millió dollár értékű volt. Ez leállt így Porto Novo elesett az exportbevételeitől, emellett az élelmiszerárak is növekedni kezdtek, ami miatt számos tüntetés volt az országban.  

Benin megszorongatja a nigeri olajexportot 

Benin északi szomszédjának legérzékenyebb pontjára célozva reagált: május 11-én lezárta Cotonou kikötőjét – a nigeri nyersolajexport szállításának kulcsát. A kormány egyszerűen nem engedte, hogy a napi 90 ezer hordó kapacitású nyersolajvezetéken érkező terméket a Kínába induló szállítóhajókra pakolják. 

Ez Nigernek hatalmas bevételkiesést okozott, és hosszú távon államcsőddel fenyegetett, ami az egyébként 2023 óta pénzügyi problémákkal küzdő junta hatalmát is veszélybe sodorta.  

A nigeri gazdaság helyzetét súlyosbítja, hogy a puccs óta a Nyugat felfüggesztette a humanitárius segítségen kívüli összes fejlesztési pénzt. Emellett az országnak azért is szüksége van a vezetékre, mivel a szállítás kapacitását napi 110 ezer hordóra lehetne növelni, így a jelenlegi olajárak alapján a nyersolajexport Niger GDP-jének a 15 százalékát tenné ki.  

Kína a helyzet rendezésére siet 

A konfliktus rendezésére végül egy kínai küldöttség segítségével került sor, amelyben a külügy és a China Nationa Petroleum Corporation (CNPC), azaz az állami tulajdonú olaj- és gázipari vállalat küldöttei képviselték az ázsiai nagyhatalmat.  

Erre azért is kerülhetett sor, mivel az kelet-nigeri Agadem és a Porto Novótól délre, a benini óceánparton található Seme-Kpodji városa között futó 2000 kilométeres nyersolajvezeték építésében és üzemeltetésében is szerepet vállalt a CNPC.  

A vállalat egyébként már több mint 4,6 milliárd dollárt fektetett a nigeri olajiparba,  

és a szóban forgó csővezeték megépítésének 5 millió dolláros beruházása a legnagyobb volt, amelyet a CNPC határokon átlépő nyersolajvezeték megépítésére költött. Peking és Niamey között egy megállapodás is fennáll, miszerint a korábban Kínától kapott 400 millió dolláros, 7 százalékos kamatú kölcsönt Niger nyersolajban fogja visszafizetni egy éven belül. Így tehát az ázsiai országnak is érdeke, hogy az export zavartalanul folytatódjon.  

Az agademi olajmezőtől Seme kikötőjéig futó nyersolajvezeték  

Kína mindkét állammal jó kapcsolatokat tart fenn, és számos érdeke fűződik a Száhel-övezethez, főleg amióta az Egyesült Államok és Franciaország egyre inkább kiszorul a térségből. Peking a keletkező hatalmi űrt kihasználva a diplomáciai mozgásterét szeretné szélesíteni, és növelni a befolyását, hogy jobban megvédhesse az övezethez kapcsolódó kereskedelmi érdekeit. 

Továbbá, a békebíró szerepét vállalva a vitában, olyan képet erősíthet a világközösség előtt, amely szerint Kína egy erős, békeszerető és befolyásos nagyhatalom. Afrikában pedig a stabilitás, a béke és a fejlődés biztosítójaként tűnhet fel, ami kedvező a kontinensen már meglévő és a további kereskedelmi beruházások iránti nyitottság növelése szempontjából is. 

Értékes nyersanyagkincs 

Ugyanakkor van még egy nagyon fontos stratégiai oka annak, hogy Kínának szüksége van Nigerre. Ez nem más, mint Afrika legmagasabb minőségű urántartaléka. A China National Nuclear Corporation (CNNC) állami nukleáris vállalat még 2007-ben egy közös céget hozott létre a nigeri kormánnyal, amelyet az Azelik uránbánya fejlesztésére használtak. 2015-ben pénzügyi gondok miatt kénytelenek voltak felfüggeszteni a projektet, azonban 2023-ban a szintén állami China Nuclear International Uranium Corporation (SinoU) vállalta, hogy újraindítja azt.  

A bánya évente 700 tonna uránt képes biztosítani a számítások szerint 15 600 tonna körüli teljes tartalékból – ezt pedig teljes egészében a kínai nukleáris ipar hasznosíthatja.  

Niger egyébként a globális urántermelés 5 százalékához járul hozzá (1. ábra). 

Bányákból történő uránkitermelés évente (tonna)
Ország	2019	2022
Kazahsztán	22 808	21 227
Kanada	6 938	7 351
Namíbia	5 476	5 613
Ausztrália	6 613	4 553
Üzbegisztán	3 500	3 300
Oroszország	2 911	2 508
Niger	2 983	2 020
Kína	1 885	1 700
India	308	600
Dél-Afrika	346	200

(Forrás: world-nuclear.org) 

Ironikus módon a nigeri junta túlélése erősen függ Beninnel való kapcsolatától. A 2023-as puccs előtt a benini folyosón – amely Niger fővárosát, Niameyt köti össze a cotonou-i kikötővel – a nigeri szállítmányok 80 százalékát bonyolították. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Afrikai Fejlesztési Bank (AfDB) egyaránt 11 százalékos vagy azt meghaladó növekedési ütemet jósolt az ország számára 2024-re az olajexportjára alapozva. Ehhez azonban Nigernek békét kellett kötnie Beninnel. 

Azzal, hogy el tudta simítani a két állam közötti feszültséget, Kína bizonyította, hogy elég nagy a befolyása Afrikában ahhoz, hogy békebíróként lépjen fel a különböző konfliktusok megoldásában, valamint elsősorban azt, hogy a saját érdekeit is meg tudja védeni a térségben.  

(Források: Geopolitical Monitor; DW; The Diplomat)

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Dreamstime