A keményedő retorika ellenére egymásnak adják a kilincset Kínában 

Az Európa és az Egyesült Államok közötti mély és tartós nézeteltérések a Kínához való megfelelő hozzáállást illetően ismét teljes mértékben megmutatkoznak. Antony Blinken amerikai külügyminiszter április 24-én utazott az ázsiai országba, amit kemény intézkedésekkel való fenyegetőzés előzött meg, ha Peking nem hagy fel Oroszország támogatásával az Ukrajna elleni háborúban. 

Olaf Scholz német kancellár ezzel szemben most fejezte be kínai útját, amely mind hangnemében, mind tartalmában sokkal békülékenyebb volt. 

Blinken látogatása a javuló amerikai–kínai kapcsolatok időszakát követi. Joe Biden és Hszi Csin-ping elnök 2023 novemberében a kaliforniai Woodside-ban tartott viszonylag termékenynek mondható találkozót, amelyet az idén áprilisban telefonon folytattak. Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter még ugyanebben a hónapban szintén Pekingbe látogatott. Az új, kabinetszintű kommunikációs csatornák igyekeznek stabilizálni azt a kapcsolatot, amelyet – még tavaly is úgy tűnt – a teljes irányíthatatlanság fenyeget: Yellen He Lifeng kínai miniszterelnök-helyettessel tárgyalt a gazdasági kérdésekről, Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó pedig Vang Ji külügyminiszterrel. 

A Fehér Ház a Sullivan–Vang csatornát különösen sikeresnek tartja, részben azért, mert a kínai külügyminiszter mostantól a kormány és a Kínai Kommunista Párt külpolitikai vezetőjének kettős szerepét tölti be. Ez hatékonyabb kommunikációt tesz lehetővé ahhoz képest, amikor ezek a szerepek még ketté voltak bontva. 

Ennek ellenére az amerikai megközelítés alapvetően versengő maradt. Ahogyan Blinken érkezésekor az Ukrajnával kapcsolatos figyelmeztetésekkel hadonászott, úgy Yellen is kemény megjegyzésekkel fűszerezte útját az általa tisztességtelennek nevezett kínai gyártási gyakorlatokkal kapcsolatban. 

Janet Yellen pénzügyminiszter második kínai látogatásán főként a kereskedelmi viták és az olyan, államilag támogatott kínai termékek, mint az elektromos autók és a napelemek túltermelésének a kezelése állt a középpontban, amelyek már az amerikai munkahelyeket fenyegetik. Yellen aggodalmának adott hangot az ázsiai ország gazdaságpolitikájával és annak globális tovagyűrűző hatásaival kapcsolatban, emellett változtatásokat sürgetett a nemzetközi piacokat fenyegető kockázatok csökkentése érdekében. Figyelmeztette továbbá Kínát, hogy ne támogassa Oroszország ukrajnai akcióit, kiemelve a Moszkvát segítő kínai vállalatokkal szembeni lehetséges szankciókat. A kemény megbeszélések ellenére Yellen az amerikai–kínai kapcsolatok stabilizálását tűzte ki célul, folytatva a közelmúltbeli Biden–Hszi csúcstalálkozón folytatott párbeszédet.  

A németek másképp gondolkodnak 

Scholz megközelítése azonban merőben más volt. Pragmatikusabb hozzáállása már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor a delegációjának részletei kiderültek. Németországban vannak olyan magas rangú személyiségek, akik kemény, stratégiai szemlélettel tekintenek Kínára, nem utolsósorban Robert Habeck alkancellár és Annalena Baerbock külügyminiszter. De egyikük sem volt Pekingben.  

Ehelyett Scholz olyan területek tárcavezetőit vitte magával, mint például a környezetvédelem és mezőgazdaság, akik a Pekinggel való szoros együttműködést támogatják, valamint a kínai–német kereskedelmet és befektetéseket támogató ipari vezérigazgatók sokaságát. 

A kancellár azt is elutasította, hogy nagyszabású hegyi beszédet mondjon olyan kérdésekről, amelyek kritikus európai gazdasági és biztonsági érdekeket érintenek, kezdve Kína Oroszországnak nyújtott támogatásától az ipari túlkapacitás növekvő kockázatáig. A kínai média érthető módon örömmel fogadta ezt. 

Scholz megközelítése a német gazdasági érdekekről alkotott elképzelésekben gyökerezik, amelyek az elmúlt évben jelentősen romlottak. Az Európai Unió, mely azt vizsgálja, hogy a kínai támogatások versenyelőnyhöz juttatják-e a vállalatokat többek között az autóiparban és a napelemek gyártásában, már a kínai elektromos gépjárművekre kivetett vámokat fontolgatja – amint azt Scholz megjegyezte.  

Még abban a rendkívül valószínűtlen esetben is, ha Kína csökkentené az állami támogatásokat, hatalmas termelése és alacsony költségei rendkívül megnehezítik az európaiak számára a versenyt. 

Más szóval, az elektromos járművektől kezdve az energiaátalakítási technológiákon át az egyszerűbb félvezetőtípusokig Európa egyértelműen azt kockáztatja, hogy a jövőben a kínai ipari termékek dominálnak. 

Berlin különleges kihívásokkal néz szembe az autóiparban, amely Németország feldolgozóiparának a kulcseleme. Kína évtizedek óta a legfontosabb és legjövedelmezőbb piac az olyan vállalatok számára, mint a BMW, a Mercedes-Benz és a Volkswagen. Ez a korszak azonban a végéhez közelít: a hagyományos belső égésű motorok iránti kereslet összeomlóban van, a kínai BYD pedig a Teslával versenyez a világ legnagyobb elektromosautó-gyártója címért, és már olyan modelleket gyárt, amelyek nagyjából ugyanolyan jók, de sokkal olcsóbbak, mint az amerikai riválisé. 

Ennek megfelelően a külföldi márkák teljes részesedése a kínai autópiacon a 2020 óta eltelt 4 év alatt 74 százalékról 48-ra zuhant. 

– derül ki a Bloomberg legfrissebb elemzéséből, amelyet a China Automotive Technology and Research Center adatait használva készítettek. 

Németországnak van egy másik aggodalma is: az otthoni piacot fenyegető kockázat. Az Egyesült Államokban jelenleg szinte egyetlen kínai elektromos járművet sem értékesítenek, főként a távol-keleti gyártású energiatároló rendszerekre és más alkatrészekre vonatkozó szabályozás miatt. Az erős uniós retorikából kiindulva még annak is megvan az esélye, hogy a kínai EV-importhullámmal szemben Európa nagyjából az Egyesült Államokéval megegyező szintre emeli a vámokat.

A BYD standja a sanghaji autókiállításon 2023 áprilisában (Forrás: Shutterstock)

Scholz harapófogóban találta magát 

A német kancellár azonban meglepő módon a saját autógyártói részéről éppen ellenkező követelésekkel szembesült. A Mercedes-Benz vezérigazgatója, Ola Källenius, aki nagy összegeket fektetett be az elektromos gépkocsikra való átállásba, arra szólította fel Brüsszelt, hogy emelés helyett inkább csökkentse az elektromos autókra kivetett vámokat, azzal érvelve, hogy a verseny az európai gépjárműgyártókat fejlesztésre fogja ösztönözni. Talán van is némi igazság abban az elképzelésben, hogy  

Kína egyszerű kizárása az európai piacról nem valószínű, hogy segítene Németországnak visszanyerni versenyképességét az elektromos autók terén.  

Ehhez a német vállalatoknak hozzáférésre van szükségük a kínai technológiához az olyan területeken, mint például az energiatárolók, tekintve, hogy még nem igazán látszik a jele annak, hogy elő tudnák állítani a saját technológiájukat. Källenius a látogatás során a China Daily napilapnak elmondta, hogy Kína kulcsszerepet játszik a Mercedes-Benz globális stratégiájában, mivel nemcsak a legnagyobb piac és az egyik legnagyobb gyártási helyszín, hanem a technológiai innováció egyik globális központja is.  

A másik fontos aspektusa a német gazdasági szereplők félelmeinek, hogy az európai vámok Kínában a német autógyártókat megcélzó hasonló intézkedésekhez vezetnek.  

Scholz tehát azt reméli, hogy a német vállalatok továbbra is pénzt tudnak keresni a kínai piac maradékából, miközben megpróbálják visszanyerni régi globális versenyképességüket. 

Ez a megközelítés két okból is naivnak tűnik. A kancellár Sanghajban diákoknak tartott beszédében felszólította Kínát, hogy mérsékelje a viselkedését. „A versenynek tisztességesnek kell lennie” – mondta, és felszólította Pekinget, hogy kerülje el a dömpinget és a túltermelést.  

Az ázsiai ország iparszerkezete és az azt erősítő gazdaságstratégiája azonban már túlságosan is előrehaladt ezen az úton ahhoz, hogy megvalósítsa ezeket a követeléseket, még akkor is, ha Peking hallgatna rá:  

Kína a gazdasági modelljének újjáélesztése érdekében a feldolgozóipart erősíti, így nem érdeke, hogy a német autógyárak virágozzanak a piacán. Ugyanakkor az már igenis érdeke, hogy globálisan meghatározó vezető szerepet töltsön be az elektromos gépkocsik és más, korábban a németekhez köthető iparágak területén.  

Másfelől azonban Németország gazdasági ereje erősen összefügg a Kínával való üzleti kapcsolattal. A német kivitel 2019-ben az Európai Unió Kínába irányuló összes exportjának a 48,5 százalékát tette ki. Ráadásul a német vállalatok – a japán vagy amerikai társaikkal ellentétben – továbbra is nagy összegeket fektetnek be az ázsiai országban, csak a tavalyi évben több mint 11 milliárd dollárt. 

De a fő indok Scholz működési módszere mögött az önfenntartás. A nagykoalíció közvélemény-kutatási adatai siralmasak: a kancellár szociáldemokrata pártja a Politico szerint 16 százalékos mélyponton van, lemaradva a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (18 százalék) és a Német Kereszténydemokrata Unió mögött, amely 30 százalékon áll. 

A támogatottsági adatai is hasonlóan rosszak. A Statistica januári felmérésében, amelyben a németeket kérdezték arról, hogyan teljesít kancellárként, 67 százalék mondta azt, hogy „rosszul”. Két évvel ezelőtt 71 százalék szerint „jól” teljesített.  

Vagyis ha holnap választásokat tartanának, Scholz valószínűleg már nem lenne kancellár. 

Mint a legtöbb ipari országban, Németországban is elsősorban a gazdasági körülmények és a vezető személye dönti el a választásokat. Scholz legnagyobb bánatára pedig a német gazdaság már négy éve nem tér magához. A múlt hónapban az ország vezető gazdasági intézetei kénytelenek voltak korrigálni az idei évre vonatkozó növekedési előrejelzéseiket: a bővülés mértékét 1,3 százalékról mindössze 0,1 százalékra csökkentették. 

Amint azt a kínai médiában elhangzott ragyogó beszámolók is mutatják, Scholz útja ajándék volt Peking régóta követett megközelítése számára, amely az európaiakat igyekszik az amerikai érdekektől függetleníteni. E kényelmi szövetség nélkül a jelenlegi kilátások szerint a német gazdaság valódi válságba kerülne, amelyet a következő választásokig nem igazán lehetne enyhíteni, és ezt Scholz, akárcsak előtte Merkel, jól tudja. 

A kancellár úgy tűnik, harapófogóban van: a német külpolitikára erős befolyással lévő nagyvállalatoknak és a kínai piacokhoz való hozzáférésnek a gazdaságra gyakorolt jótékony hatásának köszönhetően Németország Kína-barát hozzáállása továbbra is szemben áll Brüsszel és az USA Kína-megközelítésével. Németország úgy tűnik, a közeljövőben nem lesz ennek a narratívának a részese, mivel a (főként rövid távú) kemény gazdasági realitások miatt Scholz kénytelen volt feladni minden idealista nézetét a reálpolitika javára – mindezt az ország gazdasága, de főként saját politikai túlélése érdekében. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock