Az Egyesült Államok és Izrael csapásai súlyosan meggyengítették Iránt, ám a háttérben ebből egy másik nagyhatalom nyerhet a legtöbbet. A rakétavédelem gyorsan apadó amerikai készletei ugyanis olyan erőegyensúlyt teremthetnek, amely a következő években akár Kínát is bátoríthatja egy Tajvan elleni lépésre.
Kína új oktatáspolitika megvalósítását tűzte ki célul: képezni kell és otthon kell tartani a nagy koponyákat. Ennek érdekében rengeteg pénzt tesznek a rendszerbe, amit célzottan egy új humántőke-stratégiába fektetnek be.
Miután az amerikai Legfelsőbb Bíróság februárban elkaszálta a Trump-féle vámok jelentős részét, Washington új jogi alap után nézett, és közben veszélyesen kibővítette a célpontok körét.
Miközben Brüsszel a régi függőségeket próbálja leépíteni, a zöldátállás csendben egy újabbat hozhat létre: a saját iparát védené, mégis, most akár egy új stratégiai nyersanyagból teheti importra szorulóvá a kontinenst.
Az iráni konfliktus egyik legfontosabb kérdése az, hogy mi számít valódi győzelemnek. Egy katonai támadást vagy akár egy háborút viszonylag könnyű elindítani, lezárni annál nehezebb, különösen akkor, ha a beavatkozás végén úgy kellene kilépni a konfliktusból, hogy az ne okozzon nagyobb stratégiai károkat, mint amilyenek a harcok előtt léteztek.
A Közel-Keleten egy régi-új szabály érvényesül: a valós geopolitikai hatalmat a bombázók, a rakéták és a repülőgép-hordozók adják. Az Egyesült Államok és Izrael iráni hadművelete brutálisan emlékezteti Kínát arra, hogy a világrendformálás költségeinek alapvető valutája továbbra is a nyers erő.
A Hormuzi-szoros veszélyessé válása és a perzsa-öbölbeli konfliktusok azonnali kihívás elé állítják a világ legnagyobb energiaimportőrét. Bár Kína a gigantikus stratégiai tartalékaival rövid távon tompíthatja a kőolajpiaci sokkokat, a gázpiaci krízis elhúzódása jelentősen felgyorsítja az ország technológiai függetlenedését.
A világ legfontosabb kikötői, partfeltöltései és vízi infrastruktúra-beruházásai mögött gyakran ugyanaz a néhány európai vállalat áll. Csakhogy egy kínai szereplő felemelkedése miatt átalakulhatnak az erőviszonyok.
A német autógyártók, amelyek évtizedekig a belső égésű korszak technológiai élvonalát jelentették, nehezen fordulnak rá az elektromos átállásra. A hagyományos modell eróziója gyors, az EV-piacon viszont egyelőre nem mindenhol állt össze a költségben és szoftverben is versenyképes termék.
A közel-keleti konfliktus első ránézésre ajándék Oroszországnak: az olaj és a gáz drágul, a költségvetési bevételek nőhetnek, az alternatív szállítók felértékelődnek. Viszont Moszkvában is egyre többen azt mérlegelik, hogy hol van az a pont, amikor a háborús kockázati prémium már globális sokká válik, amely Oroszországnak is kárt okoz.
Friedrich Merz pekingi útja egyszerre volt külpolitikai gesztus és az iparpolitikai károk felmérése. Mivel Berlin gazdasági modellje több irányból is nyomás alá került, a látogatás elsősorban a mozgástér felméréséről szólt, azaz arról, hogy mit lehet még megmenteni a német ipar versenyképességéből, és milyen árat kér ezért Peking.
Amikor egy kínai agytröszt „köszönetet” mond egy amerikai elnöknek, az nem bók, inkább diagnózis.
Az Európában zajló kereskedelmi vita a Kínában gyártott elektromos autókról két irányt követ. Brüsszelben vagy vámokkal fegyegetőznek, vagy nyitva hagyják a piacot. Egy friss döntés azonban azt jelzi, hogy van köztes út is.
Az MI-verseny fordulópontja, hogy 2024-ben a kínai nagy nyelvi modellek részesedése még minimális volt, 2025-re ez közel 30 százalék lett. Sőt, nemcsak felzárkóztak az amerikai élmezőnyhöz, de árban is nyomást helyeztek a piacra. A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Sajtos Istvánnal, a PeakX vezetőjével beszélgetett arról, mit jelent ez a fordulat Európa és a vállalatok számára.
Az internetes térben egy jelentős, globális szintű anomália miatt a weboldalak forgalmi adatai komoly torzulást mutatnak. A jelenség lényege, hogy váratlanul hatalmas mennyiségű, automatizált látogatás árasztotta el a világhálót, amelynek az elsődleges forrása a kínai Lancsou városa, a másodlagos elosztó központja pedig Szingapúr.
Dan Wang Breakneck című könyve keményen bírálja Kínát, de azért közben az Egyesült Államoknak is odaszúr. Kifejti továbbá, hogy szerinte, miért tud az egyik rendszer villámgyorsan építeni, a másik pedig miért akad el a pereken, eljárásokon és vétókon. Infrastruktúra, technológia, társadalmi fegyelem és nagyhatalmi verseny egy olvasmányos, egyben gondolatébresztő keretben – egy olyan könyv, ami Kínáról szól, de a Nyugat működése elé is görbe tükröt tart.
A német tőke ismét áramlik Kínába, annak ellenére, hogy Európa és Peking viszonya egyre hűvösebb. Ami kívülről növekedési beruházásnak tűnik, az sok vállalatvezetés számára inkább egyfajta biztosíték, amivel a következő kereskedelmi konfliktus előtt a termelés egy részét igyekeznek hazavinni, biztonságos körülmények közé.
A pekingi gazdaságélénkítés gépezete akadozik: a rendszerbe pumpált likviditás a spekulációba és nem a gyárakba áramlik. De vajon mi történik, ha a világ műhelye helyett a világ kaszinójává válik a kínai piac, a pénzpiac pedig elszakadt reálgazdaságtól?
Az orosz közéleti és stratégiai gondolkodásban az elmúlt időszakban ismét előtérbe került az eurázsianizmus és a hozzá kapcsolódó szkíta örökség gondolata. Ez a múltidézés azonban inkább tűnik intellektuális pótcselekvésnek és legitimációs kényszernek, mint működőképes geopolitikai programnak.
A Reuters szerint a piacok egyre inkább kockázati felárat kérnek a dollárért. A deviza több alkalommal gyengült még a kamatelőnye mellett is, miközben az euró 1,20 fölé emelkedett. A háttérben a washingtoni kiszámíthatatlanság és a Fed-függetlenség körüli aggodalmak állnak.
A szabályalapú világrend eróziója után négy pálya mutatkozik: befolyási övezetek, nagyhatalmi „koncert”, birodalmi visszatérés és „szuverén szindikátusok”. A közös nevező a hatalom és a működtetőképesség felértékelődése – nem Európának.
Noah Smith úgy látja, a világrend egy „globális pénzügyi anarchia” felé tart: a dollárt továbbra is használják a tranzakciók során, de tartalék- és menedékszerepe erodálódik. A szereplők az aranyba menekülnek, hiteles utódvaluta pedig nincs.
A megállapodás azt üzeni, hogy az indo–csendes-óceáni status quo véget ért. A kínai nyomás, az amerikai bizonytalanság és a mindennapivá váló tengeri incidensek most először kényszerítettek ki nyílt stratégiai választ egy olyan térségben, ahol a semlegesség sokáig erény volt.
A Világbank friss jelentésében négy kelet-ázsiai országra koncentrál, amelyek egyszerre a világ legnagyobb szénkibocsátói és a zöldnövekedés legnagyobb ígéretei, mivel a dekarbonizáció ott olcsón és gyorsan elérhető lehet.
A vámemelések nem szakították szét a globális kereskedelmet, de gyors és látványos átrendeződést indítottak el. Az USA és Kína gazdasági szétválása felgyorsult, miközben az EU és Kína sikeresen más piacok felé terelte a kivitelét. Vagyis a fragmentáció és a diverzifikáció mellett nem volt érdemi deglobalizáció – derül ki egy friss tanulmányból.
Az arany ötezer dollár fölé emelkedett, ebbe pedig a piac egyszerre árazza be a menekülőeszköz-keresletet és a monetáris rend körüli bizonytalanságot. A dollár mellett érdemes szélesebb körben kitekinteni: az olaj és a búza terén jóval visszafogottabb a mozgás, tehát mindez több mint egy szimpla dollárgyengülés.
Az orosz Vzgljad két, egymással szorosan összefüggő elemzése érdekes tükröt tart a nyugati szövetségi rendszer elé. Nem elsősorban azért, mert következetesen ugyanarra az alaptételre épít: a transzatlanti szakítás elkerülhetetlen, aminek kirívó példája éppen Grönland.
Az orosz Urals típusú kőolaj és a globális benchmarknak számító Brent közötti árkülönbség 2025 végére százalékos értelemben történelmi csúcsra emelkedett. A jelenség hátterében egy tudatosan alkalmazott pénzügyi-szankciós eszköztár áll, amely az árképzési mechanizmusokon keresztül gyakorol nyomást az orosz állam bevételeire.
Egy év alatt 14 százalékponttal esett az Egyesült Államok támogatottsága a szövetségesek körében, Kína viszont több országban már népszerűbb. A Gallup adatai szerint egyre több jel utal a NATO politikai kohéziójának repedezésére.
Egy londoni építkezési vita gyorsan geopolitikai üggyé vált. A kínai nagykövetség tervezett helyszíne körüli brit biztonsági aggályok mögött az orosz sajtó szerint nagyhatalmi érdekek, szövetségi feszültségek és a hidegháborús logika modern változata rajzolódik ki.
