Olaf Scholz német kancellár és Ulf Kristersson svéd miniszterelnök óva intett az Európában a kínai elektromos járművekre kivetendő extravámoktól, miután Washington bejelentette, hogy jelentősen megemeli azokat.
A német kancellár legutóbbi útja megerősíti azt, amit már mindenki régóta sejt: Németország Kína-politikája a vállalati igazgatótanácsokban születik. De talán ez okkal van így: a német gazdaság ereje erősen összefügg a Pekinggel való üzleti kapcsolataival és így Scholz politikai szerencséjével is.
Olaf Scholznak megint nem sikerült. Nagy reményekkel indult többnapos pekingi útjára, de mint kiderült, stratégia nélkül. Szerette volna elérni azt, amit az EU már több éve próbál, nevezetesen, hogy Kína változtasson a kereskedelmi gyakorlatán, mivel az ellehetetleníti az európai gyártókat. Hszi Csin-ping elnök szorgalmazta a Berlinnel való szorosabb együttműködést, miközben Scholz erkölcsi magaslatokból felszólította, hogy ne támogassa Moszkvát és járuljon hozzá az „igazságos békéhez” Ukrajnában.
Németország Kínától való függősége néhány termék esetében még növekedett is, így egyáltalán nem mondható el, hogy jó úton halad a kockázatmentesítés. Olaf Scholz kínai látogatására fontos tisztviselőket is magával visz, ami jelzi, hogy Peking továbbra is fontos maradhat Berlin számára.
Az ukrán elnök élesen bírálta Olaf Scholzot, amiért az nem akar Taurus rakétákat küldeni Kijevnek. Ráadásul – felrúgva a diplomáciai játékszabályokat – bizalmas beszélgetések részleteit szivárogtatta ki.
Reform reform hátán Berlinben, eddig inkább kevesebb sikerrel. A német védelmi miniszter katonai újítások sorozatát jelentette be a NATO létrejöttének 75. évfordulója alkalmából. Az átszervezés célja, hogy a fegyveres erők jobban felkészüljenek a szervezet területének védelmére.
Zavar van az adásban: előbb a francia elnök háborús héjaként veri a harci dobot, majd váratlanul békegalambként ír le pár kört, és arról beszél, hogy a nyári olimpia ideje alatt a fegyvereknek hallgatniuk kell. Végül izzadt macsóként, bokszkesztyűvel a kezén méregeti a fekete öves cselgáncsozó Putyint. A világsajtó valahogy így látja a szerepeket állandóan összekeverő Macront.
Újabban Olaf Scholz nyitottá vált az adósságszabályok módosítása iránt. Az alkotmányos, adósságfék néven ismert korlátozásokra eredetileg azért volt szükség, hogy megakadályozza a kormányzati túlköltekezést. A kancellár egészen mostanáig elutasította a szabályok módosítását, most azonban szerinte meg lehetne vitatni, hogy jelenlegi formájukban még mindig megfelelnek-e a célnak.
A Scholz kancellár által meghirdetett militáns fordulattal, a Zeitenwendével csak az a gond, hogy zömében hitelből fedezik. Az összeg 2027-ig tart ki, hogy utána miből finanszírozzák a haderőfejlesztést, senki nem tudja. Az újabb kölcsön megoldás lehetne, de ahhoz alkotmánymódosítás kellene – ami a legbonyolultabb dolog lenne most.
A német fővárosban a múlt héten a weimari hármak – Német-, Francia- és Lengyelország – vezetőinek találkozóján megpróbálták megint működőképessé tenni az ukrajnai háború által megtépázott Berlin–Párizs-tandemet. Nem sok sikerrel. Macron azóta is kitart, és egyre nagyobb tábort gyűjt maga köré azzal a céllal, hogy katonákat kell küldeni Kijev megsegítésére. Ez a problémahalmaz jól mutatja, hogy milyen mélyek a különbségek a két ország védelmi stratégiájában.
Hiába a nagy hangon meghirdetett fordulat, hiába a GDP-arányos védelmi büdzsé növelése, hiába a 100 milliárd eurós hitel, a Bundeswehrben uralkodó kínos, lehangoló és középkori állapotok nem változtak a háború két éve alatt. Nem csoda, hogy óriási létszámhiánnyal küzd.
Igazi bűvészcsoda készült Brüsszelben: adnak is ajándékot Kijevnek, meg nem is, fizetnek is, meg nem is, támogatják is Ukrajnát, meg nem is.
Nem sokkal az után, hogy a minap Macron francia elnök felvetette: „hivatalosan” is kellene nyugati csapatokat küldeni Ukrajnába, Olaf Scholz német kancellár félszegen megerősítette a brit és francia erők jelenlétét ukrán területen. De hát ez eddig is nyílt titok volt, csak hiányzott róla a díszes pecsét.
Három évtizedes alulfinanszírozottság után Olaf Scholz német kancellár végül is teljesítette a célt: még az idén a nemzeti jövedelem két százalékára növeli az elvárt védelmi költségvetést. Ennek a törekvésnek a hosszú távú finanszírozása, valamint a Bundeswehr felszerelésének és személyi állományának utánpótlása azonban továbbra is komoly kihívást jelent.
A pletykák szerint Olaf Scholz vetett véget Von der Leyen NATO-főtitkári ambíciónak. Az Európai Bizottság elnöke egy második brüsszeli nekifutással vigasztalódhat.
A kormány a befektetések csökkentéséért könyörög, de a német vállalatok nem akarnak hallgatni a szóra, és egyre intenzívebb jelenlétet alakítanak ki Kínában.
Világszinten szükség van a hadiipari termelés növelésére – hívta fel a figyelmet Olaf Scholz a Rheinmetall fegyvergyártó vállalat észak-németországi gyárának alapkőletételén. A tervek szerint ez az üzem képes lesz fedezni a német hadsereg igényeit és a kancellár szerint megalapozza az európai partnerek független ellátását is a tüzérségi lövedékek tekintetében.
A német energiapolitika nemcsak az energiabiztonságot, hanem az ágazatba való beruházásokat is tönkreteheti. Németország tavaly teljesen leállította nukleárisenergia-termelését, megújulókból azonban még nem képesek hosszú távú tartalékot biztosítani. A kormány a gázerőművek termelőkapacitását szeretné növelni, ám az energiabiztonság jövője így is kérdéses.
Olaf Scholz valójában azt nehezményezi, hogy a tagállamok zömének csak a szája nagy, amikor a fegyverek Kijevbe küldéséről van szó. Nem mintha Németország a topon lenne.
Az uniós országok attól tartanak, hogy Párizs és Berlin az ipar számára olcsó energiát biztosító lépései árthatnak az unió versenyképességének és a belső piacnak. Az olyan kis, többnyire Kelet- és Közép-Európában található országok, mint Magyarország vagy éppen Csehország lehetnek a fő kárvallottjai ezeknek a lépéseknek.
Scholz kancellár és gazdasági minisztere az alkotmányos adósságfék megreformálását szorgalmazza, a pénzügyminiszter és az ellenzék azonban hallani sem akar róla. A tavalyi év legsúlyosabb német botránya egyre csak dagad.
Nem nagy előnnyel, de többen vannak a német szabaddemokraták között, akik szerint a pártnak meg kell maradni kormányerőnek. Pedig az FDP népszerűsége katasztrofális: 5 százalék körül billeg.
Belefáradtak a németek a kormánykoalíció hibasorozatába, a semmibe tartó költségvetési politikába és a vezetők vég nélküli veszekedésébe. Az elégedetlenség a költségvetési válság kirobbanása óta csak erősödött.
A német kormány a legnépszerűtlenebb utat választotta, és forráscsökkentéssel, illetve adóemeléssel oldja meg a költségvetési hiányt. A kormánykoalíció nem boldog, de jelenleg annak is örülhet, hogy nem bukott bele saját hibáinak sorozatába.
Fűt-fát és sok milliárd eurót ígért a külföldi chipgyártóknak Berlin, ha Németországban létesítenek üzemet. Az Intel és a TSMC a német költségvetés összeomlása után már egyáltalán nem biztos a források biztosításában. Ahogyan abban sem, hogy akarnak-e még építkezni.
Erdoğan szombati németországi látogatása nagy jelentőségű volt a török–német kapcsolatok szempontjából. A török elnök 2020 óta először látogatott Németországba, és bár ez alkalmas lehet arra, hogy enyhítse a két állam közötti feszültségeket, egyúttal új konfliktusokat is kiválthat.
Robert Habeck német zöldpárti gazdasági és klímavédelmi miniszter, alkancellár határozottan kiáll az expanzívabb állami kiadások mellett, ugyanakkor elismerte, hogy a jelenlegi koalícióval nem fog sikerülni a költségvetési szabályok lazítására irányuló törekvés Európa legnagyobb gazdaságában.
A gazdasági miniszter adna állami támogatást, a pénzügyminiszter hallani sem akar róla, a kancellár a fejét csóválja. Pedig a tét nagy: maga a német gazdaság túlélőképessége. Rezsibalhé Németországban.
Berlin és Párizs megpróbál a hónap végéig megkötni egy megállapodást az uniós villamosenergia-piac reformjáról. Macron francia elnök és vendéglátója, Olaf Scholz német kancellár hamburgi csúcstalálkozójukon kinyilvánították, hogy megpróbálják elásni a csatabárdot a kapcsolatukat hónapok óta mérgező vitában, többek között az energia ügyében.
A bajorországi és hesseni választások eredményei tükrözték a német kormánypártokkal (SPD, Zöldek, FDP) szembeni elégedetlenséget. A jobboldali pártok (CDU, AfD) ezt használták ki, de a választások valódi nyertese mégis a radikális irányvonalat képviselő AfD, amely Bajorországban a harmadik, Hessenben a második helyre futott be. Nagyelemzés a vasárnapi választásokról.
