Bizony van különbség a befolyási övezet és a biztonsági övezet fogalma között. Jeffrey D. Sachs szerint az egyik elfogadható, míg a másik elítélendő. Az egyik elnyomást, a másik elviselhető létet jelenthet, főleg, ha sikerül megtartani a semlegességet.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO), amelyhez számos kevésbé fejlett ország igyekezett csatlakozni, úgy tűnik, a végét járja. A szellemisége romokban, amit elismer mind a WTO vezetése, mind a vezető nyugati országok.
Moszkva és Peking visszafogott, de következetes stratégiával erősíti jelenlétét a nyugat-karuni kőolaj- és földgázmezők térségében, ahol a kitermelés felfuttatása akár évi több tízmilliárd dolláros pluszbevételt biztosíthat Teheránnak.
Kína készen áll arra, hogy megnyissa tőkepiacát az orosz energiaipari vállalatok előtt. A Roszatom és a Gazprom az elsők között lesz, amely „pandakötvényeket” bocsáthat ki. Négy éve kizárólag csak a belföldi hitelekre támaszkodhattak a szankciók miatt.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) a dollártól való elszakadásra összpontosít, és a BRICS által kijelölt úton halad, hogy saját gazdasági rendszert építsen ki. Alternatív megoldásokat keres, hogy csökkentse az amerikai fizetőeszköz globális dominanciáját.
A legtöbb, ami az ukrajnai békefolyamatban Kínától elvárható, az az, hogy más országokkal együtt békefenntartókat telepít egy potenciálisan közelgő ENSZ BT-határozat szerint – állítja Andrew Korybko Moszkvában élő amerikai politológus.
Miközben Ukrajna látványos sikerekkel megtörte az orosz flottát és helyreállította a gabonaexportot, Moszkva új bázisokkal és haditengerészeti fejlesztésekkel próbálja visszaszerezni a tengeri dominanciáját. A tét nemcsak Ukrajna partvidékének jövője, hanem Európa biztonsága is.
Európa új biztonsági mechanizmust fontolgat Ukrajnának: Giorgia Meloni „könnyített NATO-modellje” gyors, 24 órán belüli reagálást írna elő egy orosz támadás esetén, katonai, gazdasági és szankciós eszközökkel. Bár nem ér fel a NATO 5. cikkelyével, mégis erős elrettentő üzenet Moszkva felé, és jelzi, hogy Ukrajna nincs egyedül – ugyanakkor a terv Oroszország provokációjaként is értelmezhető.
Oroszország békefeltételeinek központi eleme Donbász megszerzése, amely Ukrajna gazdasági szíve, és egyben leginkább háború sújtotta régiója. Bár Moszkvának nincs égető szüksége a térség nyersanyagaira, megszerzésével egyszerre gyengíthetné Kijevet és belpolitikai sikerként tüntethetné fel a „történelmi orosz földek visszatérését”.
Donald Trump alaszkai csúcstalálkozója után népszerűsége a korábbi 50-ről 54 százalékra emelkedett, miközben elutasítottsága 48-ról 44 százalékra csökkent. A diplomáciai offenzíva erős vezetőként mutatja be az elnököt, ami komoly politikai előnyt jelenthet a 2026-os félidős választások előtt, még akkor is, ha az amerikai társadalom továbbra is megosztott Ukrajna támogatásának mértékéről.
Mi várható az orosz-ukrán háború alakulása tekintetében a washingtoni egyeztetések után? Milyen üzenete volt az Ovális Irodában elhelyezett Ukrajna-térképnek? Befolyásolni tudja-e Európa a fejleményeket? Lehet-e Budapest egy Putyin-Zelenszkij vagy egy hármas csúcstalálkozó helyszíne? Elemzőnk válaszolt.
A Trump és Putyin alaszkai csúcstalálkozója nem hozott azonnali tűzszünetet, de áttörést jelentett: Oroszország három és fél év után visszatért a diplomáciai térképre, Washington pedig egyértelművé tette, hogy Moszkvát partnerként kívánja kezelni, elsősorban Kína ellensúlyozása érdekében. A találkozó gesztusai és stratégiai üzenetei azt mutatják, hogy a felek elmozdultak a patthelyzetből.
Észtország új védelmi doktrínája a megelőző csapások lehetőségére épít, hogy még az ország területére érkezés előtt megsemmisítse az orosz fenyegetést. A történelmi tapasztalatok, a stratégiai mélység hiánya és az ukrajnai háború tanulságai miatt Tallinn drasztikusan növeli védelmi kiadásait, fejleszti hosszú hatótávolságú csapásmérő képességeit.
A hét ábrája
Oroszország a háború lezárásához az ukrán csapatok kivonását követelné Donbaszból, ami Ukrajna számára 7000 km² és több 10 stratégiai jelentőségű város elvesztését jelentené. Miközben Trump és a NATO főtitkára nyitottnak mutatkoztak az orosz területi ellenőrzés elismerésére, az orosz erők újabb áttörést értek el Donyeckben, tovább erősítve Moszkva pozícióját a közelgő amerikai–orosz csúcson.
Trump elnöksége alatt Washington a klasszikus peremvidék-stratégiát követve új frontot nyitott Oroszország bekerítésére a Kaukázusban, Törökország és Azerbajdzsán bevonásával. Az amerikai közvetítésű örmény–azeri békemegállapodás révén az USA megszerezte a Zangezur-folyosó fejlesztési jogait is. A manőver erősíti Ankara regionális súlyát, de Európát kiszolgáltatottabbá teszi, hosszú távon pedig új erővonalakat rajzolhat a hatalmi játszmában.
Az ukrán közvéleményben fordulat történt: a lakosság 69 százaléka már tárgyalásos úton zárná le a háborút. Az Egyesült Államok megítélése történelmi mélyponton van, de továbbra is kulcsszereplőnek tartják a békefolyamatban. Zelenszkij támogatottsága stabil, a kormányé jóval alacsonyabb, a korrupciót a lakosság döntő többsége súlyos problémának látja, miközben a hadsereg iránti bizalom rekordszinten áll.
Kína továbbra is létfontosságú támogatója Oroszország háborús gépezetének, miközben aláássa a nyugati szankciók hatékonyságát. Technológiai és nyersanyagexportja segíti Moszkvát, hosszú távon pedig kiszoríthatja az európai szereplőket az orosz piacról.
Törökország egy merész, hiperszonikus rakétával indította el a közel-keleti fegyverkezési versenyt, amely felboríthatja az erőviszonyokat a régióban. Ez megerősíti a törökök elrettentő erejét az olyan riválisokkal szemben, mint Izrael vagy akár Oroszország.
Üzbegisztán, Afganisztán és Pakisztán július 17-én háromoldalú keretmegállapodást írt alá egy vasúti projekt közös megvalósíthatósági tanulmányáról. Amíg azonban elkészül, addig sok akadályt kell leküzdeni, ez viszont kaput nyitna Közép-Ázsiának az Indiai-óceánra.
Az orosz állami egyetemek és magánintézmények Kreml által támogatott tanterve a szankciók betartására, jobban mondva azok megkerülésére kínál gyakorlati programokat.
A geopolitika ma nem pusztán a területi kontrollról, hanem a világgazdaságot összekötő hálózatok (ellátási láncok, pénzügyi infrastruktúra, digitális és energiakapacitások) meghatározó infrastruktúrájáért folyó versenyről szól.
Miközben az EU elutasítja az orosz műtrágyákat, az Egyesült Államok csendben növeli a vásárlásait. Brüsszel, menekülve az Oroszországtól való függőségből, Washington karmai közé kerül, és nemcsak az LNG esetében, hanem immár a műtrágyáknál is.
Történelmi brit–német megállapodás született Kensingtonban: a szerződés célja a védelmi és gazdasági együttműködés elmélyítése, Oroszország elrettentése és a brexit utáni kapcsolatok újradefiniálása.
Oroszország újranyitotta az abház főváros repterét, ezzel integrálva a kaukázusi államot saját logisztikai és katonai rendszerébe, megkerülve Georgiát és a Nyugatot. A lépés újabb jele Moszkva területbővítési stratégiájának.
Oroszország fokozza jelenlétét a Svalbard-szigeteken, stratégiai előnyöket keresve az Északi-sarkvidéken. Egyesek hallgatólagos USA–Oroszország-alku lehetőségét vetik fel: Grönland az USA-nak, Svalbard Moszkvának jutna.
Az USA 100 évre bérbe venné a Zangezur-folyosót, hogy enyhítse az örmény–azeri feszültséget. A török kezdeményezésű terv Ankara térnyerését és Moszkva háttérbe szorulását szolgálná, miközben az EU kimarad a stratégiai jelentőségű ügyből.
Amerikai alapok szerezték meg Ukrajna egyik legnagyobb gabonaterminálját Odesszában. A tranzakció jogi viták után valósult meg, és az USA gazdasági térnyerését jelzi, miközben Európa kiszorul a stratégiai infrastruktúrából.
Miután Robert Fico, szlovák miniszterelnök is beadta a derekát, az európai uniós tagállamok július 18-án elfogadták az Oroszország elleni 18. szankciós csomagot. Az oroszok és Kína is reagált.
