Miután az ukrajnai háború a közel-keleti konfliktus kirobbanása és terebélyesedése óta kikerült az érdeklődés középpontjából, Zelenszkij elnök újabb turnéra indult, hogy meggyőzzön mindenkit arról, érdemes Kijevet tovább finanszírozni. Január 16-án Davosba ment, hogy a Világgazdasági Fórumon érveljen a minél több segély és befektetés mellett.

A hamarosan harmadik évébe lépő háború az amerikai elnökválasztási kampány egyik hangzatos, de az USA belpolitikája szempontjából egyáltalán nem annyira lényeges pontjává csendesült: messze tűnt időket idéznek csak a szlogenek és az „addig támogatjuk Ukrajnát, ameddig csak szükséges” mondat. Az Európai Unió segélyei jelenleg a semmiben lebegnek, a globális dél változatlanul nem hajlandó Ukrajnát Oroszország ellenében támogatni, miközben erősödnek a tűzszünetet szorgalmazó hangok.

Színpadra született

Zelenszkij kettős céllal utazott a Világgazdasági Fórumra: egyfelől megpróbálja visszahódítani a világszínpadot, amelynek egy évvel ezelőtt még tagadhatatlan sztárja volt, és igyekszik a narratíva középpontjába ismét Ukrajnát állítani, másfelől üzenni akart a gazdasági elitnek: nemcsak a demokráciába és a szabad világba fektetnek be, ha üzletelni kezdenek Ukrajnában annak újjáépítése érdekében, de anyagilag is jól járnak, hiszen a romjaiból újjáéledő nemzet valóságos aranybánya lesz a befektetői csoportok számára.

Majd. Valamikor.

Az ukrán elnök ugyan összegründoltatott egy újabb békekonferenciát Davos előestéjén, ahol ismét – a meg sem hívott oroszok számára teljesen elfogadhatatlan – tízpontos javaslatának támogatására próbálta rávenni a globális dél legbefolyásosabb országait – teljesen eredménytelenül.

A befektetések bevonzásához elsősorban a háborúnak kellene véget vetni, ám a tízpontos béketerv egyes tételei (teljes orosz kivonulás, az összes elfoglalt terület visszaadása stb.) nemcsak Putyint késztetik legyintésre, de azokat is, akiktől Zelenszkij most a segítséget várná. Sőt:

kimondva vagy kimondatlanul, nem sok nyugati ország hisz abban, hogy Ukrajna a végtelenségig tudja folytatni a háborút a sokkal előnyösebb helyzetben lévő orosz hadsereggel és gazdasági erővel szemben.

A békekonferencia értelmetlenségét jól jelzi, hogy mindenki azt leste, megjelenik-e Kína a tárgyaláson, hiszen Oroszországhoz fűződő kapcsolatai révén egyedül Peking lenne esélyes meggyőzni Putyint, hogy vessen véget a háborúnak. Ám Hszi Csin-ping változatlanul nem kíván beleszólni ilyen módon az ukrajnai háborúba, és mivel már bemutatta saját béketervét a konfliktus rendezésére – amivel viszont a Nyugat nem volt hajlandó foglalkozni –, most sem küldött képviselőt a davosi ukrán kezdeményezésre.

Zelenszkij sejthette a végkimenetelt, így el sem utazott az Ukrajnáról szóló békekonferenciára, két nappal később azonban mégis Davosban termett, és személyesen igyekezett meggyőzni az egyre szkeptikusabb globális elitet arról, milyen lehetőségek rejlenek a háborúban és az ukrajnai befektetésekben.

Párhuzamos világok

A Zelenszkijre várók hangulatát Ursula von der Leyen alapozta meg. Az Európai Bizottság elnöke szerint Oroszország már el is veszítette a háborút, csak még nem hajlandó belátni.

Mint mondta, Moszkva már elvesztette katonai képességeinek és az általa elfoglalt területeknek a felét, visszaszorult a Fekete-tengeren, ahol Ukrajna újra megkezdhette a világ gabonaellátását, az igazi gazdasági kudarcot azonban a szankciók jelentették a Kreml számára, hiszen azt eredményezték, hogy Oroszország Kínával került függőségi viszonyba.

Ursula von der Leyen Moszkva politikai kudarcaként említette Finnország csatlakozását a NATO-hoz, valamint azt, hogy „Ukrajna minden eddiginél közelebb került az uniós csatlakozáshoz”.

Miután tömören összefoglalta, hogy Oroszország minden stratégiai célkitűzése már a múlté, gyorsan figyelmeztette a Nyugatot: nehogy leállítsák Ukrajna segélyezését és felfegyverzését, hiszen Kijev csak így lesz képes elrettenteni Putyint a további agressziótól.

„Az ukránoknak kiszámítható finanszírozásra van szükségük 2024-ben és azt követően is. Elegendő fegyverkészletet kell nekik biztosítani ahhoz, hogy megvédjék Ukrajnát és visszaszerezzék területeiket” – figyelmeztetett az Európai Bizottság elnöke, utalva a Washingtonban és az Európai Unióban eddig jól működő, ám jelenleg elzárt pénzcsapra.

A támogatások befagyásával kapcsolatosan Ursula von der Leyen bizakodásának adott hangot, szerinte nem lesz akadálya az Orbán Viktor által megvétózott 50 milliárd eurónyi segély utalásának. A szintén jelen lévő – és Zelenszkijjel üzleti megbeszélésen részt vevő – Chris Coons demokrata szenátor pedig „magabiztosan” közölte, hogy az Egyesült Államok által ígért 61 milliárd dollár is készpénznek vehető.

Öröm tehát van, segély egyelőre nincs.

Deal? Deal!

Zelenszkij beszédét a szokásos, általa leghatásosabbnak vélt panelekből állította össze. Rögtön az elején őrültnek nyilvánította Putyint, majd rátért arra, hogy Európában nem létezik még egy hadsereg, amely képes lenne megállítani az oroszokat – márpedig ha Ukrajna nem tart ki, akkor a Kreml következő lépése már a NATO és az Európai Unió megtámadása lesz.

Az ukrán elnök odareccsentett a Nyugatnak azért is, mert óva intették, hogy Ukrajna oroszországi célpontokat támadjon (ezzel gyakorlatilag meg is erősítette az USA és Németország aggodalmát, amely miatt a két ország eddig nem küldött nagy hatótávolságú rakétákat Kijevnek). „Ez a tanács sok ember életébe került” – fogalmazott.

De kapott egy enyhe célzást a szankciókért lelkesedő Ursula von der Leyen is. Mint mondta, nem érti az örömöt a szankciók hatásosságát illetően, amikor az Oroszország által Ukrajnára kilőtt rakéták tömve vannak nyugati alkatrészekkel.

Az ukrán elnök kitart azon álláspontja mellett, hogy az idei év sorsdöntő lesz. A Nyugat (elsősorban az Egyesült Államok) halk tanácsa ellenére nem akar taktikát váltani és „befagyasztani” a háborút. Mint mondta,

2014-ben már megtették ezt, de Oroszország étvágya csak megnőtt tőle.

Zelenszkij végül üzletet ajánlott a vállalatoknak: fektessenek be Ukrajnában, cserébe Ukrajna garantálja a biztonságukat az orosz fenyegetéssel szemben. Beszéde reggelén ugyanerről győzködte mintegy hetven vállalat elnökét, azzal érvelve, hogy az ukrán kitartás, leleményesség és intelligencia a nyugati tőkével kombinálva képes lesz újjáépíteni és ellenállóvá tenni az ukrán gazdaságot, a befektetések pedig azt is lehetővé tennék, hogy a menekültek nagy része hazatérjen külföldről. (Azt már nem tette hozzá, hogy akkor végre be is lehet őket sorozni.)

A Guardian összegzése szerint Zelenszkij standing ovationt kapott, ami nagyon ritka Davosban. Bár tavaly a videóüzenete is elég volt ugyanehhez. Ha még jövőre is állva tapsolnak neki a Világgazdasági Fórumon, amiért újabb segélyeket kér, az már nagyon rosszat fog jelenteni.

***

Kapcsolódó:

Nyitókép: MTI/AP/Markus Schreiber
Belső fotó: Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij a Világgazdasági Fórum 54. találkozóján Davosban 2024. január 16-án.
MTI/EPA/Bloomberg pool/Stefan Wermuth